Két keréken, egyensúlyban Tirolban

Sokan álmodoznak arról, hogy egyszer olyan munkájuk lesz, amit imádnak. S talán még többen játszanak el a gondolattal, hogy olyan helyen éljenek, mint a képeslapokon látni: több ezer méter magas, hófedte csúcsok között, a szmog helyett friss hegyi levegőt szívva. A nagyvárosi dugóban ülve talán még az is átsuhan az agyukon, milyen lenne sétálva, netán felvonóval munkába menni... Itt azonban a legtöbb ember számára vége is szakad az álmodozásnak és maradnak a hétköznapok unott, ám jól ismert körforgásánál.

Szöveg: Lean in Femspace

Fotók: Illés Kitti

 „A férjem és én is pénzügyi szektorban dolgoztunk Budapesten egy multinacionális vállalatnál" - kezd bele a mesélésbe Illés Kitti. "Kezdetben megfelelt számunkra ez az életforma, de aztán egyre inkább hiányzott valami. Első kisfiunk születésekor mindketten éreztük, hogy váltásra van szükség. Én anyaként nem tudtam elképzelni, hogy a korábbi pozíciómba visszamenjek dolgozni, s férjem számára is nyilvánvalóvá vált, hogy csoportvezetőként az idejét sokkal inkább a vállalat, mintsem a számára fontos és élvezetes dolgok töltik ki. Ez volt mindkettőnknek az igazi fordulópont, amikor intenzív keresésbe fogtunk. Péter a hegyekben, a friss levegőn töltött sportolás során teljesedett ki igazán, ő síoktatóként már két szezonban is dolgozott külföldön, ezért visszanézve adta magát az útirány: Tirol.”

Azt mondják, csak az első lépés megtétele nehéz, s ha az ember támogató társra, vagy egy közösségre talál, akkor a félelmeink által nagyra növelt kifogások helyét átveszik a tervek, és mielőtt feleszmélnénk, a változás a mindennapjaink szerves részévé válik.

„Már a gyerektervezéskor tudtuk, hogy szeretnénk, ha a gyerekeink olyan helyen nőhetnének fel, ahol nem a nagyváros és a betondzsungel, hanem a természet veszi őket körül. Szerettünk volna több értékes időt tölteni velük, és ezt a korábbi, fővárosi életvitelünk nem igazán tette lehetővé. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy milyen felnőttként egy új nyelvet tanulni, ezért tudatosan olyan környezetet szerettünk volna kialakítani a születendő gyermekeinknek, ahol a magyar mellett egy másik „idegen” nyelvet is az anyanyelvüknek tudhatnak.

„A futóbicikli ötlete is az életünkből adódott. ” -  folytatja Kitti.  „Marci szülinapjára futóbiciklit kerestünk, és alaposan átnéztük az otthoni és a nemzetközi kínálatot is. Fontos volt, hogy elérhető áron minőségi terméket adjunk, hogy ne csak divatos, hanem biztonságos is legyen és fejlessze is a gyermekünket. Így jutottunk el egy magyar céghez, akik már több, mint 70,000 bringát eladtak, és akik szinte egyedüliként a piacon 3 év garanciát vállalnak a termékeikre. Megkerestük a cégvezetőt, és innen felgyorsultak az események. Webshopot nyitottunk, weblapot készítettünk, együttműködéseket alakítottunk ki, és jó úton vagyunk afelé, ami mindig is az álmunk volt. 

Napi kapcsolatban vagyunk a vásárlóinkkal: nálunk minden egyes eladott bringa személyre szabott. Egy picit minden kislány és kisfiú velünk van, mikor az ajándék bringájukra „írjuk” a nevüket és amikor a kiegészítőket a dobozba csomagoljuk.”

Ahogy Kitti a kisfiairól, a tiroli életükről és a futóbiciklizésről mesél, szavaiból árad a lelkesedés, és beszélgetés közben sajnáljuk, hogy mi már kinőttük azt a kort, amikor az ember egy ilyen eszközre pattanhat és (az égig érő hegyek között) száguldozhat gondtalanul.

 „Minden nap azt látjuk, hogy Marci fiunk imádja a bringáját, amit nyáron és télen is tud használni. Mi sem mutatja jobban a bringa fejlesztő hatását, mint hogy másfél év futóbicajozás után 20 perc alatt tanult meg „rendesen” biciklizni! Aki rajongott valaha is egy sportért, aki épített már ki egy vállalkozást, az el tudja képzelni, milyen értékes pillanat az, amikor a vásárlóink boldogan bringázó gyerekekről küldenek nekünk fotókat. A hosszútávú víziónk is ez: növekedni, de a végfelhasználókkal a kiválasztás és a rendelés pillanatától fogva kapcsolatban maradni. Nálunk a segítség alapérték, és fantasztikus, mikor azt tapasztaljuk, hogy amit árulunk, amihez a nevünket adjuk, azzal gyerekeknek segítünk.”

A cikk a https://meinerstesrad.eu/ támogatásával született.