Karantén-történetek a világból – Washington DC, USA
A mai nappal ismét
egy „amerikai” karantén-történetet teszünk közzé. Köszönet Áginak, hogy
megosztotta velünk!
Már hosszú ideje otthonról dolgozom, mint sokan mások
a világban. Számomra minden ott kezdődött, amikor az év egyik legfontosabb
eseményét, egy "Fundraising Gala”-t törölték. Az előző több, mint fél évem
arról szólt, hogy ezt terveztem annak a non-profit karitatív intézménynek, ahol
dolgozom. Sajnos nem valósulhatott meg, mint ahogy millió más esemény, rendezvény
sem. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot az irodában, amikor a tulajdonosnőnk
bejelentette, hogy pakoljunk össze, mert az elkövetkezendő hetekben otthonról
fogunk dolgozni. Ekkor esett le igazán, hogy az, hogy elmaradt a gála, semmi
ahhoz képest, ami a világban történik!
Így hát fogtam a dolgaim, és berendeztem
magamnak az otthoni irodát. Azóta is a körülményekhez képest próbálom úgy
folytatni mindennapjaim, mint azelőtt. Bevallom, vannak jobb és kevésbé jó
napjaim. Egyedül élek, ami hozzásegít ahhoz, hogy a napjaimat úgy tervezzem be,
ahogy a legjobb nekem. Koránkelő vagyok, így majdnem minden reggel sportolok,
pl. futás, jóga, meditáció. Aztán reggelizek, és 9-től 5-ig csücsülök az irodámban.
Munka közben persze főzök, felhívom a családomat és a barátaimat, csak hogy
gyorsabban teljen a munkanap. 5 óra után újból elmegyek sétálni, vagy
biciklizni, és közben podcastot hallgatok vagy csak zenét. Szerencsés vagyok,
hogy egy erdő mellett lakom, amit nem lehet soha megunni (legjobb barátok lettünk).
A hétvégéken alkalmazkodom az időjáráshoz, ha szép időnk van, akkor el vagyok
veszve a szabadban, túrázok, biciklizek napfelkeltétől egészen napnyugtáig. Ha
viszont az időjárás nem kedvez, akkor főzök és sütök. A legkellemesebb és
egyben hasznos időtöltésem. Húsvétra pl. napokig kovászt neveltem, és megsütöttem
az első kovászos kenyeremet. Továbbá új receptekkel kísérletezem, és ha valami
nagyon jól sikerül, akkor azt becsomagolom, és elviszem legközelebbi barátaimnak
(betartva a távolságtartást).
Ahogy telnek a napok, egyre jobban átérzem a
helyzetet, és hihetetlenül hálásnak érzem magam. Biztonságban vagyok, egészséges
vagyok, van munkám és fizetésem. Együtt érzek azokkal, akiknek ez nem adatik
meg, és bízom benne, hogy megtalálják a segítséget, amivel sikerül átvészelni
ezt a rendkívül nehéz időszakot.
Még annyit szeretnék javasolni, hogy bármennyire is nehéz ez
a időszak számunkra, próbáljuk belőle a legjobbat kihozni. Nagyon egyszerűen
csak tartsuk meg a strukturált napokat, próbáljunk ki új dolgokat, amire eddig
nem volt időnk, és mindenképpen sokat olvassunk, pihenjünk, finomakat együnk,
beszélgessünk (telefonon), és ha lehet, akkor menjünk ki a friss levegőre.
Nekem ezek az alapszabályok segítenek átvészelni a mindennapokat
az óceánon túl.
Eddigi karantén-történeteink:
Comments
Post a Comment