Karantén-történetek a világból – Washington DC, USA


A mai nappal ismét egy „amerikai” karantén-történetet teszünk közzé. Köszönet Áginak, hogy megosztotta velünk!

Már hosszú ideje otthonról dolgozom, mint sokan mások a világban. Számomra minden ott kezdődött, amikor az év egyik legfontosabb eseményét, egy "Fundraising Gala”-t törölték. Az előző több, mint fél évem arról szólt, hogy ezt terveztem annak a non-profit karitatív intézménynek, ahol dolgozom. Sajnos nem valósulhatott meg, mint ahogy millió más esemény, rendezvény sem. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot az irodában, amikor a tulajdonosnőnk bejelentette, hogy pakoljunk össze, mert az elkövetkezendő hetekben otthonról fogunk dolgozni. Ekkor esett le igazán, hogy az, hogy elmaradt a gála, semmi ahhoz képest, ami a világban történik! 


Így hát fogtam a dolgaim, és berendeztem magamnak az otthoni irodát. Azóta is a körülményekhez képest próbálom úgy folytatni mindennapjaim, mint azelőtt. Bevallom, vannak jobb és kevésbé jó napjaim. Egyedül élek, ami hozzásegít ahhoz, hogy a napjaimat úgy tervezzem be, ahogy a legjobb nekem. Koránkelő vagyok, így majdnem minden reggel sportolok, pl. futás, jóga, meditáció. Aztán reggelizek, és 9-től 5-ig csücsülök az irodámban. Munka közben persze főzök, felhívom a családomat és a barátaimat, csak hogy gyorsabban teljen a munkanap. 5 óra után újból elmegyek sétálni, vagy biciklizni, és közben podcastot hallgatok vagy csak zenét. Szerencsés vagyok, hogy egy erdő mellett lakom, amit nem lehet soha megunni (legjobb barátok lettünk). 

A hétvégéken alkalmazkodom az időjáráshoz, ha szép időnk van, akkor el vagyok veszve a szabadban, túrázok, biciklizek napfelkeltétől egészen napnyugtáig. Ha viszont az időjárás nem kedvez, akkor főzök és sütök. A legkellemesebb és egyben hasznos időtöltésem. Húsvétra pl. napokig kovászt neveltem, és megsütöttem az első kovászos kenyeremet. Továbbá új receptekkel kísérletezem, és ha valami nagyon jól sikerül, akkor azt becsomagolom, és elviszem legközelebbi barátaimnak (betartva a távolságtartást). 

Ahogy telnek a napok, egyre jobban átérzem a helyzetet, és hihetetlenül hálásnak érzem magam. Biztonságban vagyok, egészséges vagyok, van munkám és fizetésem. Együtt érzek azokkal, akiknek ez nem adatik meg, és bízom benne, hogy megtalálják a segítséget, amivel sikerül átvészelni ezt a rendkívül nehéz időszakot.


Még annyit szeretnék javasolni, hogy bármennyire is nehéz ez a időszak számunkra, próbáljuk belőle a legjobbat kihozni. Nagyon egyszerűen csak tartsuk meg a strukturált napokat, próbáljunk ki új dolgokat, amire eddig nem volt időnk, és mindenképpen sokat olvassunk, pihenjünk, finomakat együnk, beszélgessünk (telefonon), és ha lehet, akkor menjünk ki a friss levegőre.

Nekem ezek az alapszabályok segítenek átvészelni a mindennapokat az óceánon túl.


Eddigi karantén-történeteink:


Comments

Popular Posts