Valami régi, valami új, valami digitális, valami nomád



A címből arra következtethetnénk, hogy a Femspace berkeiben valaki férjhez ment (elvégre egy női közösségről van szó, megeshet az ilyen 😃), és új életszakaszba lépett. Az esküvő témája ugyan nem stimmel, de a június 24-ei Digital Freedom Vienna rendezvény meghívott vendégei nemrégiben valóban új életet kezdtek.

Írta Tanczer Viki, Fotók: Varga Nóra

Újraértelmezték, hogy mit jelent számukra a munka, a karrier, a siker, a függetlenség és a szabadság, és egy új szemléletet, egy a régitől eltérő rendszert felállítva próbálnak meg szabadon úszni, immár digitális nomádokként.

A beszélgetés résztvevőiről és a rendezvénynek otthont adó, lenyűgözően kreatív Schani Hotelről (mely szintén a régit és az újat önti még újabb formába, hiszen a legmodernebb technikai megoldásokat bújtatja egy nagyon bécsi név mögé) egy korábbi beharangozóban már lehetett olvasni. 

 
Ezekkel a háttér információkkal a zsebünkben hallgathattuk a hölgyeket, hogy mit gondolnak a szabadságról, és miként mozognak digitális nomádként a világ munkaerőpiacán.

Mit jelent számukra a „szabadság”?

Természetesen nem a klasszikus értelemben vett, év közi 2-3 hetes nyaralást és nem is a világban keringő, hátizsákkal ide-oda utazó, gondtalan életet élő turistáskodást. Tulajdonképpen a „nem-dolgozás” vagy akárcsak a könnyed pénzkereset nem is került szóba, annál inkább annak az ellenkezője. Többet hallottunk arról, hogy milyen az, ha éjszakába nyúlóan, hétvégente, időzónáktól függetlenül kell teljesíteni, hogy a vállalkozásaik ügyfelei elégedettek legyenek, vagy hogy tartani tudják magukat a megbízók, vagy saját maguk által szabott határidőkhöz. 


Rögtön meg is dől az elmélet, hogy ha valaki nem a hagyományos értelemben vett munkahelyen dolgozik, akkor biztos nem is éri stressz, nem fárad el. Ez az élet- és munkamód is kimerítő tud lenni, hiszen ha az ember a saját maga főnöke és beosztottja is egyben, ráadásul a saját megélhetését viszi a vásárra, akkor még nagyobb nyomást hajlandó felvállalni.

A technika lehetőségeit kihasználó, utazó kedvű, vállalkozó hölgyeknek azonban, és itt jön a képbe a szabadság kérdése, lehetőségük van arra, hogy mindezt a nyomást azon a földrajzi szélességi és hosszúsági fokon vegyék magukra, olyan időbeosztással és olyan környezetben, ahogy az nekik személyiségükből vagy munkájukból fakadóan optimális.



Mivel nem függnek cégektől és önmaguk urai (vagyis inkább főnökasszonyai), szabadon kísérletezhetnek, hogy a munka, pénz, idő, vevőkör, napi rutin, határidők, szabadidő, hobbi, család, gyerek, háztartás, utazás, munkahely, otthon stb. darabkákból a leginkább működőképes puzzle-t összerakják. 

Mindezek összehangolása persze sok energiába kerül, hogy az élet minden területére oda tudjanak figyelni. Ráadásul a kirakó darabjait néha újra össze kell rakni, ha a prioritások úgy diktálják.

Milyen készségek kellenek ehhez az életmódhoz?

Ha az ember sok idővel rendelkezik, és azt maga oszthatja be, előbb-utóbb oda lyukad ki, hogy meg kell szerveznie önmagát. Ennek hiányában ugyanis ezt az időt is el lehet fecsérelni. Ismerni kell önmagunkat, hogy melyik napszakban vannak a produktív fázisaink, tudni kell, hogy milyen munkát mennyi idő alatt vagyunk képesek megcsinálni, meddig vagyunk hatékonyak, mikor kell szünetet tartani stb. Fel kell tudni állítani egy napi menetrendet, napi/heti/havi/éves rutinok tudatos bevezetése is szükségessé válhat. Fontos tényező a fókuszálás képessége, hogy megoldás orientáltan tudjon az ember dolgozni. Ezáltal sem veszik el értékes idő, amit kellemesebb elfoglaltsággal is lehet tölteni, mint a munka. Technikai és gazdasági ismeretek is szükségesek természetesen, csakúgy mint a priorizálás, rendszerezés, vagy stressz elviselésének képességei. 



Mindezeket pedig még érdemes megspékelni azzal, hogy az ember nyitott szemmel jár, hogy a környezetében élő emberek problémáira reagálva inspirációt keressen újabb üzleti ötletek megvalósításához. És néha, vagy épp gyakran, egy jó adag bátorságra is szükség van, hogy a kísérletező kedvet előtérbe tolva valami újba kezdjen az ember. Hozzá kell szokni ahhoz is, hogy a függetlenség egyben azzal is jár, hogy nem feltétlenül van állandó, fix jövedelme az embernek, a bevételi oldalon esetleg rapszodikusan és eltérő nagyságrendben jelennek meg a zöld számok. Mindezzel tervezni és számolni kell, nem feledve, hogy a végső cél egy fenntartható üzleti stratégia és életmód.


7+1 dolog, amit magunkkal vihetünk a saját utunkra

A hölgyeket hallgatva megtudhattuk, hogy az ő életükben, az ő karrierútjukon hogyan alakultak ezek a dolgok, mit tanultak ezekből és tapasztalataikkal gazdagodva merre haladnak tovább. Jellemzően a kitűzött céljaik nem a hagyományos értelemben vett munka-siker-pénz tengelyen helyezkednek el, sokkal fontosabb, hogy a működéshez szükséges anyagi keretek megteremtésén túl, értéket akarnak létrehozni és közvetíteni. 

A rendezvény közben több olyan mondat is elhangzott, melyek akár egy-egy „takeaway”-ként, a lényeget összefoglaló üzenetként is megállják a helyüket. A teljesség igénye nélkül,  és nem szó szerint, de idézünk párat ezek közül:


1. „Tolni, tolni, tolni a munkát, az üzletet, mindig 100%-on – ez nem mindenkinek válik be hosszú távon.” (Estela)


2. „Fontos, hogy ki merjünk lépni a komfort zónánkból, hogy merjünk egyedül is utazni, akkor is, ha tartunk tőle.” (Christina)

3. „Egy (üzleti) terv önmagában jó kiindulópont lehet. De legalább ugyanilyen fontos, hogy nyitott szemmel járjon az ember újabb lehetőségek után kutatva.” (Betti)


 
4. „A megoldásra kell koncentrálni. Meg kell próbálni nem őrjöngeni és pánikolni minden alkalommal, ha valami nem sikerül, vagy elromlik. Mert a dolgok bármikor elromlolhatnak.” (Iris)

  
5. „Annak, hogy értéket teremtünk, vagy valamit létrehozunk, nem kell feltétlenül sok stresszel járnia.” (Estela)

6. „Minél többet (értsd: anyagi javakat) gyűjtögetsz, annál lustább leszel.” (Becki)



7. „Lássuk reálisan a dolgokat! A mojito-val a kezünkben a pálmafák alatt dolgozás hamis kép. Hiszen mojito-tól becsípve egyébként sem tud senki  dolgozni.” (Iris)

És végül arra a kérdésre, hogy „Miért Bécs?”

8. „A kérdés inkább az, hogy ’Miért ne Bécs?’ Bécs egy egészséges város, mely nem pörög a nap 24 órájában. Itt van idő és lehetőség megállni, lélegzetet venni, kikapcsolni, aludni.” (Iris)



Akkor ezek szerint jó helyen landoltunk, Bécs egy jó kiindulópont, akár nagyobb karrierugrásra, akár belső utazásra készülünk. Már csak a számunkra fontos puzzle darabokat kell feltennünk az asztalra és kezdődhet a kirakózás.

Köszönjük nektek a beszélgetést, kedves Becki, Betti, Christina, Estela, Iris és Orsi!



A beszélgetés moderátorának, Gyulai Orsolyának (go-free.me) gondolatait a rendezvényről ITT olvashatjátok.

A rendezvényről készült fotókat és a slideshow-t pedig Varga Nórának (vargaphoto.com) köszönhetjük.


***


BRICK Visual

Comments

Popular posts