Hidak és fények - beszámoló a budapesti TedX "Liberty Bridge Women" rendezvényről
November
másodikán Budapesten került megrendezésre a Tedx Liberty Bridge Women, ami
életem első élő TED-es élménye lett.
Szöveg és fotók: Huber Mónika
Ha még nem hallottatok a TED-ről, itt olvashattok róla picit bővebben:
A licensz alapú, önálló, helyi, Magyarországon első női hangsúlyos, 99%-ban
női előadókat felsorakoztató rendezvény ötlete május körül pattant ki a
szervezők fejéből, és öt hónappal később ott ültünk mind, a telt házas Hatszín
Teátrumban, a piros szőnyeg varázsának bűvöletében.
Ha azt vesszük, ez nem egy hosszú idő arra, hogy egy ilyen nagyméretű
esemény létrejöjjön nonprofit, önkéntes módon, azaz szabadidős tevékenység
eredményeképp. Ahol a bevétel teljes egészében visszaforgatódik magába az
eseménybe.
Ha azt vesszük, bármit meg lehet csinálni, vagy parlagon hagyni, álljon
rendelkezésünkre bármennyi idő is. Szóval számomra ez volt a rendezvény első fő
üzenete, hogy (tényleg) bármit megvalósíthatunk, amit igazán szeretnénk és hogy
az összefogásban (mekkora) erő van.
TED-re készülve, (ill. anno a TED előadásokat bekészítve) mindig azt
gondoltam, hogy most majd megint sokkal okosabb leszek, és persze utólag mindig
rájövök, hogy itt nemcsak informatív előadásokról van szó, hanem valahol egy
összművészeti alkotásról, ami fejet, lelket, szívet renget. Ami elgondolkodtat
és motivál. Felülír és alátámaszt. Feltölt és inspirál.
Persze ha hagyod.
Így volt ez itt is.
Hivatásról, foglalkozásról, vállalkozásokról hallottunk és voltak olyan
előadók is, akik életükről mesélve felvállalták szinte minden gyengeségüket és
sebezhetőségüket és mi csak ültünk, csendben.
Ez a TED egy őszinte, álarcok nélküli rendezvény volt, amiért nagyon hálás
vagyok. Hisz ott volt a mérhetetlen lelkesedés mellett az izgalom, még az
igazán profi előadóművészek személyében is (Marozsán Erika és Pásztor Anna).
Így tényleg nem éreztem magam egy percig sem feszélyezve, vagy rossz
helyen.
Egy szekciót (egy szekció=4-6 előadó, egymás után közvetlenül) a new
orleansi TEDxWomen-ből követhettünk élőben. Ez minden TEDxWomen rendezvény
számára egyformán kötelező a világ összes városában, ahol megrendezésre
kerül.
De az igazi
meglepetések a "mi" előadóink voltak.
Soós Andrea tervezőművész művészeti kisfilmet
készített HIDAK címmel, amelyben életre kelt a rendezvény fő szimbóluma, a
Szabadság híd. Hidak, hiszen "a TedxLibertyBridgeWomen kezdeményezése
azzal a szándékkal jött létre, hogy fórumot, hidakat képezzen női közösségek
között, hogy valós, és érdemi, izgalmas beszélgetések induljanak a női
erőről."
R. Füzesséry Anikó nyelvtanár a kamaszok
nyelvére tanított meg minket 12 percben, ami túlzás, de elgondolkodtatott minket
arról, hogyan létesülhet híd a kamasz és a felnőtt világ között és hogy lehet
ezt a generációt is hatékonyan ösztönözni, motiválni, formálni és szeretni.
Persze aztán rájöttünk, hogy ez a tudás nemcsak a kamaszok esetében fontos.
Dr. Kóspál Ágnes asztrofizikus, nemzetközileg
elismert kutató, előadásában földkörüli és naprendszerbeli kirándulásra vitt
minket. Képekben is megmutatta a legfontosabb csillágvizsgáló állomásokat,
mesélt munkájáról és a csillagok, bolygók keletkezéséről. Egy teljesen új világ
tárult fel előttünk, ami laikusok számára talán olyan, mintha hirtelen
tengeralattjáróban vagy űrhajóban csücsülnénk.
Békés Emőke dúla elmesélte, milyen meghatározó
személyes tapasztalat alapján választotta ezt a foglalkozást és hogy munkája
révén nemcsak a várandós, szülő nőket segíti és támogatja, hanem sokszor az
orvosok és a szülő nők között is szükségszerűen hidakat épít. Lenyűgöző volt
hallgatni azt a fajta tudást, ami minket egy egész életre meghatároz.
Kupa Julcsi slammer beugrós lett Ámon Ada
helyett, három nappal a rendezvény előtt. Bevállalta. Így kétszer három percet
kapott, mi pedig kétszer háromperces prózát-lírát-szójáték élményt. (részlet:)
"A végén minden összeér. De
most még félek.
És nem tudom, ez köztünk hidat
épít vagy hidat éget?
Csak azt
tudom, hogy ez a leghosszabb híd, ami van.
Amikor a
színpadra tök egyedül kiteszem magam."
Marozsán Erika színművésznőt
mindannyian ismerjük. Jelenleg New Yorkban él és Németországban, Magyarországon
is forgat. A Szakíts ha tudsz 2006-os lemezéről énekelte el nekünk a Hideg
hidakat, ami csak azért volt számomra érdekes, mert nekem ez volt régen az
egyik nagy kedvencem és a lemez is megvan. Mindig körbeérnek a szálak. Aztán
pedig az elmagányosodásról beszélt nekünk.
Szalai Dóri nekem nem volt fogalom, de most
már biztos az. Ennél elbűvölöbb cukrászlány nem létezik az egész
földkerekségen. Mintha csak a párizsi Montmartre-ről csöppent volna ide, pedig nem is.
Persze az ő útja sem macaron készítő cukrászként kezdődött, hanem
közgaszdászként, reklámügynökségben, túlórákkal és többnyire megfelelési
kényszerben, ami aztán mégsem volt önazonos. Most a Bazilika mellett süti
világraszóló macaronjait, amit előadása után mi is megkostólhattunk. Súlyos
gasztrokultúrális hiánynak tudom be, hogy még nem ismertem a sütijeit. Irány a
Chez Dodo mindenkinek, aki jót és finomat akar!
Csángó Dániel mozgássérült
aktivista, a Mozduljunk ki! mozgalom társalapítója - az egyetlen férfi előadó -
története élet- és izzadtságszagú. Mégis a legnagyobb természetességgel beszélt
balesetéről és a mozgássérült, tolókocsis lét milyenségéről. Elmondta, hogy
számára még mindig döbbenet, hogy alig van a szakmában férfi segítő. Számomra is az.
Horváth Dorkáról, BOOKR Kids kiadó alapítójáról talán
már hallottatok. Együttdolgozva a legnagyobb könyvkiadókkal és
telekommunikációs vállalatokkal olyan élményt nyújtanak a kiadványai, amiben
életre kelnek és mégis megmaradnak a szövegek, amiben az olvasás hirtelen
többdimenzióssá, élvezhetőbbé válik egyetlen mobil- és tabletalkalmazásban. A
digitális világban, a képernyő előtt felnövő gyerekeknek ez fantasztikus
lehetőség arra, hogy játékosan olvassanak és ismereteiket bővítsék.
Alkalmazásukat jövőre a kötelező központi tanrendszer is átveszi
Magyarországon.
Hitka Viktória képzőművész vizuális
kommunikációval foglalkozik. Civil szervezetekkel dolgozik együtt és az idei
évben a legfontosabb projektje a TASZ-szal közösen fejlesztett jogtudasító
kártyajáték volt, fogyatékos és ép gyerekeknek. Előadásában
életéről/házasságáról mesélt, hogy mi a látszat és a valóság közötti különbség.
Hogy miért érdemes őszintén körbejárni köveinket, gyökereinket, csomagunkat,
amiket magunkkal hozunk és cipelünk. Engem nagyon szíven ütött az üzenete, hogy
ezt mégcsak véletlenül se próbáljuk megúszni. Köszönöm az őszinteséged
Viki, nekem a Te 12 perced is döbbenet volt.
Pásztor Anna énekes,
előadóművész érkezett utolsóként a piros szőnyegre. Anna amazon, fogalom, és
végtelenül szabad abban, amit csinál, mert ez a hatalmas lenyűgöző szabadság
belülről fakad. Elmondta, hogy már gyerekként nagyon gyorsan rájött, hogy ő a
főszereplője életének és csakis tőle függ, hogy azt hogy alakítja. Mesélt
arról, mit jelent számára a színpadon és a koncerteken a metamórfózis, hogyan
lesz a hősből antihős és fordítva. Megálmodja, felépíti, kiszínezi, majd el is
hiszi magáról a hőst, amit majd szépen ledönt a magasból, hogy mégcsak
véletlenül se szálljon el, magától. Pedig megtehetné. De miért tenné, ha
már azt is érzi és tudja, hogy nem feltétlenül az ember a legnagyobb mindenható
erő.
A TED est méltó és ünnepélyes módon Annával való közös énekléssel zárult,
ami tényleg élmény volt, így, ebben a körben.
Ilyenek voltak ők, nők (és férfi-ak); hidak és fények. Erősek, bátrak,
vállalkozószelleműek, ugyanakkor sebezhetőek és törékenyek.
Hát legyünk mi is, vagy akár lehetünk mi is, hidak és fények.
Források:
- TEDxLibertyBridgeWomen programfüzet
- Nagy Józsa Dorottya összefoglalója http://y2ycoaching.blog.hu/2017/11/03/tedxwomen_belulrol
- http://tedxlibertybridgewomen.com/
Comments
Post a Comment