Nőpárti férfiak és a nőnap
Kislányként,
nagylányként, nőként már több évtizede köszönt fel a környezetem évről évre a
Nemzetközi Nőnap alkalmából, de csak az utóbbi években kezdtem el gondolkodni a
nőnap értelmén.
Írta: Tanczer Viki
Kisiskolás korunkban, mikor a nőnap tavaszköszöntő ünnep is
volt egyben, az osztálytárs fiúk minden lánynak egy kis csokor hóvirágot tettek
a padjára az iskolában. Persze csak alsó tagozatban, mert később tiszta ciki
lett volna, de vannak ilyen emlékeim.
Arra is emlékszem, hogy anyukám minden évben egy szál
szegfűvel érkezett haza a munkából ezen a napon, amit a szakszervezettől kaptak
a női dolgozók. Ezt aztán betettük a vázába azok mellé a szegfűk mellé, amit
apukámtól kapott a család női szakasza.
Későbbi emlékeim között bukkan fel, mikor párom a napi
ingázásból hazaérve azt meséli, hogy a nőnapi hazaút mindig parádés hangulatban
telik, mert tele a busz spicces, viccelődő férfiakkal és nőkkel, akik a valami
céges nőnapi koccintgatásból tartanak harsányan hahotázva hazafelé.
Hóvirágárusok (Forrás: Fortepan)
Volt aztán olyan is, mikor nem kaptam semmit nőnapra és jó nagy
veszekedés lett a dologból. Jól esett volna az ajándékban kifejezett elismerés
azért, mert... mert... és itt azóta is el vagyok akadva.
Mert miért is kellene engem, mint nőt csak úgy
felköszönteni? Mivel érdemeltem ki én ezt a vállon veregetést már kora
gyermekkoromban? Miről is szól a nőnap akkor? Hogy a hölgyek egymást és
önmagukat körbedicsérgetik egy pohár triple sec-kel a kezükben, hogy „Anyukám,
akármiér’ is, de belevaló csaj vagy!” Pont a nők, akik egyébként is nehezen
szánják rá magukat arra, hogy elismerjék önmaguk teljesítményét és
megjutalmazzák magukat, ha elértek valamit? Vagy emlékezzünk meg egyszerűen a
sok kivívott jogról, amit a nők az utóbbi 100 évben megszereztek? Legyen
felvonulás, összejövetel, előadássorozat, rendezvény, hogy megünnepelhessük
mindezt, vagy felhívjuk a figyelmet az aktuális problémákra?
Ráadásul tényleg csak a nőkről szól a nőnap? Csak a nőket
érinti a sok társadalmi vívmány, vagy sokkal szerteágazóbb hatásai lettek
idővel a mozgalomnak?
Mi van a férfiakkal?
Bár a férfidomináns társadalom hatásai voltak sokszor a
megmozdulások okai, férfiak nélkül nem haladt volna előre a nők ügye sem. Lehet,
hogy valaki csak hóvirágot vitt az osztálytársnőinek, vagy a szakszervezeti
szegfűt intézte, de ez is a támogatás egyik jele, amit nem szabad elfelejteni.
Ha pedig az ember közvetlen közelében is megjelennek a
támogató fiúk és férfiak, akkor érdemes lehet a nagyvilágban is körülnézni,
hogy miként erősítették és erősítik ők a nőket.
Nagyon érdekes először azt körbejárni, hogy honnan is indult
a nőpárti mozgalom. A gyökerei tulajdonképpen már a 19.század közepén
megjelentek, amikor is az akkori korszellem szerint azt tartották, hogy:
„A nő korábban
fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul,
de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik.
Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli (...) a művészetet
és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet,
ápolást keres...” (Idézet
Madách Imre Akadémiai székfoglalójából)
Ekkor kezdtek el megszólalni olyan hangok is, és itt
férfiakra kell gondolni, melyek azt mondták, hogy megbotránkoztató, hogy a nők
a megvetett státuszuk miatt nem kapnak politikai vagy oktatásbeli jogokat.
Hiszen nem azért van szükség az egyenlő jogokra, mert a nők jobbak a
férfiaknál, hanem mert ők ketten, az emberiség egészét tekintve egymás
kiegészítői.
A ilyen és hasonló gondolkodású feminista férfiak indították
el a profeminizmust irányvonalát.
Természetesen, mint sok minden másból, ebből is vita
kerekedett, hiszen a keményvonalas feministák szerint a férfiak a nemek közti
alapvető különbségek és a társadalomban betöltött szerepeik miatt esélytelenül
próbálkoznak a feminizmus támogatásával, és azzal csak a patriarhátus
gondolatát csempészik vissza az alapgondolatok közé.
Mások viszont úgy gondolják, hogy a feminista férfiak jót
tesznek a nők ügyének és ez a legerősebb kijelentés, amit egy nőpárti férfi
tehet. Ezért engedni, sőt, bátorítani kell őket, hiszen az a feminizmus célkitűzéseinek
általános elterjedéséhez járulhat hozzá.
A mozgalom ezen szárnya végül a már említett profeminizmus elnevezéssel gazdagodott,
mely azért egy okos megoldás, mert tükrözi a nőpárti szimpátiát, és egyben
azonosulási lehetőséget kínál az erősebbik nem számára, anélkül, hogy a férfiakat
kirekeszteni akaró feministákkal kelljen közelharcot vívni.
Miről ismerszik meg egy nőpárti férfi a mindennapokban?
Például, hogy egy olyan kormányt állít fel, ahol egyenlő
számban képviseltetik magukat a hölgyek és az urak. Így tett a kanadai
miniszterelnök, Justin Trudeau 2015-ben. Döntését egyszerűen azzal magyarázta,
hogy „Mert 2015-öt írunk” és minden
fentebb említett diszkussziót félrelökve kijelentette, hogy ő feminista és a
fiait is ebben a szellemben neveli. Később erről úgy nyilatkozott, hogy „Mindennek semmiféle reakciót nem kellene
kiváltania. Ez egyszerűen annyit tesz, hogy hiszek a férfiak és nők közötti
egyenlőségben, ellenben még mindig rengeteg tennivaló akad, hogy ezt elérjük.
Ez annyit jelent, mintha azt mondanám, hogy kék az ég és zöld a fű”
(Trudeau, 2016. március 16., ENSZ konferencia).
Pár nappal a 2018-as Oscar-díj átadás után Hollywood-ból is
hozhatunk néhány példát. Például a Big Bang Theory férfiszínészei annyi
fizetéscsökkentést kértek, hogy a női színészek többet keressenek náluk. Vagy
ott van Bradley Cooper, aki vállalta, hogy még a tárgyalási szakaszban
megosztja női főszereplőtársaival a saját fizetési kondícióit, hogy ezáltal is
hozzájáruljon a nemek közti különbségek felszámolásához.
De nem kell a világ túlsó felére utazni ahhoz, hogy a
szolidaritás jeleit megtaláljuk. Elég csak azokra a Femspace rendezvényekre
gondolni, ahol férfiak vállalták a gyerekfelvigyázást, vagy apukák elhozták a
pici babákat, hogy a rendezvényt látogató anyukáik megszoptathassák őket. És
vannak jócskán olyan urak is a környezetünkben, akik nem ejtenek el nőket
becsmérlő poénokat, akik nem gondolják, hogy partnereiknek az „otthon marad,
takarít és gyereket nevel” szerep az egyetlen lehetséges alternatíva, akinek
feltűnik, hogy minden második reklámban női popsikkal játszanak rá a
marketingesek a férfilélek gyengéire, akik szót emelnek a nőket érintő diszkrimináció
kapcsán, vagy támogatják, ha női kollégáik gyermekvállalásra készülnek és
messze elkerülik a „Döntened kell, hogy családot akarsz, vagy karriert építeni”
kijelentéseket.
A példák sorát még sokáig lehetne folytatni, ellenben a
lényeg így is világos: habár az út még hosszú, mire a nők behozzák a férfiakkal
szembeni lemaradást státuszban, fizetésben, lehetőségekben, de vannak
szolidáris férfiak, akikre lehet számítani, vannak, akikkel vállvetve lehet
előre haladni az egyenjogúság felé. Legyen hát ennek elismerése a köszönet
minden szál nőnapi virágért!
És hogy még messzebbre menjünk: a
köszönet nem csak a nőket, és nem csak a virágot hozó férfiakat illeti meg ezen
a napon, hanem mindenkit, kicsit és nagyot, öreget és fiatalt, „magas” vagy
„alacsony” pozícióban tevékenykedőt, aki elkezd erről a témáról gondolkodni,
beszélgetni, és egy aprócska dolgot hozzátesz a történethez. Hiszen
mindannyiunk közös érdeke, hogy az a bizonyos út ne tartson olyan sokáig.
Köszönet Tóth Erzsébet Fanninak az utolsó bekezdésért. :)
Források és képek:
Fortepan
Comments
Post a Comment