Kiskarácsony mindenáron - avagy élvezd és ne tervezd!

Egyik kedvenc karácsonyi filmem a Bad Moms 2, ahol a főszereplő édesanyák próbálják minél szebbre, meghittebbre, tökéletesre, túlélhetőre (!?) tervezni az ünnepeket. Majd elegük lesz a karácsonyi kötelező hajszából és egy sört pattintva megbeszélik, hogy ők csak élvezik, és nem tervezik az ünnepet.

Írta: Pöőr-Tóth Krisztina

Az utolsó két hetemet frankón megterveztem. A Femspace karácsonyi rendezvény tökéletesen sikerült, a magyar családoknak szervezett mikulás ünnepségen mindenki elégedett és boldog volt. Pipa került a ToDo lista ezen két pontja mellé.

A feladatoknak természetesen ezzel nem volt vége. De örültem a két hetemnek, amikor a számos videó vágás, háttérmunka, stratégiai megbeszélés, social média feladatok között, ott lapult az ÉNIDŐM, amikor is még beszerezhetem a maradék 1-2 ajándékot, majd csodaszép papírba csomagolhatom az összeset. Megcsinálhatom az ajándékokat kislányom, Liza bölcsis gondozóinak, a családi DIY kártyák is elkészülnek, amiket Liza ad majd oda mindenkinek, mézeskalács sütés és díszítés, nagyszülőkhöz utazás előtti pakolás, puncsozás a barátnőkkel, egy kis karácsonyi vásár családilag, forralt borral a kezünkben, férjemmel karácsonyi film nézés. Tökéletes tervnek tűnt. Minden napra megvolt az aznapi feladat, és én határozottan nyugodt voltam, kislányom a bölcsiben, Attila a munkahelyén, én itthonról dolgozom, és mellette serényen munkálkodom, hogy a ToDo listámon egyre több pipa legyen. (Köszönöm Mikulai Dóri innen is az ötletet a Nozbe appra, puussz!)

De ugye ahogy a mondás is tartja: “Ember tervez…”

Liza vasárnap estére belázasodott és abban a pillanatban borult minden. Természetesen az volt a legfontosabb hogy ő jól legyen, de megmondom őszintén ott leges legbelül frusztrált a dolog, hogy nem tudok haladni a saját tempómban, hogy nem én rendelkezem az időmmel, hogy torlódnak a feladatok, és nem fejezek be mindent úgy, ahogy ÉN elterveztem.

Ismeritek ezt az érzést? Mikor imádod a gyermeked, ápolgatod, de mellette végig fut a fejedben, hogy éjjel még meg kell írnod 10 emailt, hiszen a munkának is haladnia kell. Jöhetnek azok a kövek… de sokan vagyunk így, jó pár ilyen édesanyát ismerek. Aztán ilyenkor jön az önmarcangolás: hogy is lehetek ennyire önző!?

Elérkezett a hétfő, a gyerekorvos azt mondta, vírus, a láz lement, csak köhögés van, pár napig maradjon otthon Liza, nincs bölcsi.

Munka off...vásárlás off...puncsozás off...csomagolás off… kattogott a fejemben.

Feszült lettem. Egyáltalán nem Liza miatt, tök örültem, hogy jobban van, hogy vidám, jókedvű, hanem a helyzetre, hogy miért pont most?! Így az ünnepek előtti utolsó hajszában!

Tudni kell azt, hogy én világ életemben tervező típus voltam, és ha valami nem úgy haladt, ahogy előre felvázoltam magamnak, akkor ideges lettem. Mióta anya vagyok, folyamatosan gyakorlom az újratervezés művészetét. Nem lettem guru… kisebb nagyobb sikerrel próbálkozom. Néha bejön, néha nem, de azt tudom, hogy valahogy bele kell lazulnom a helyzetbe és meg kell tudnom magamnak fogalmazni azt, hogy “Oké, most nem így alakult, majd később megcsinálom, megnézem, megveszem, elintézem, felhívom, elküldöm, elrendezem, megírom, becsomagolom, megfőzöm, kitakarítom stb.

Aztán hazafelé az orvostól, ahogy a villamosról Lizával nézegettük a karácsonyi fényeket, (pedig alkohol nem is volt nálam, mint a Bad Moms 2 filmben) rádöbbentem, én igenis majd élvezem, és nem tervezem az ünnepet.

Majd készítettem ismét egy tervet. 😃

Hogy mit? Újragondoltam mindent és megpróbáltam elengedni a fejem felett himbálódzó feladathalmokat. A legfontosabb munkákat megcsináltam, míg Liza délben aludt… szuper hatékony és gyors voltam abban a másfél órában, és próbáltam minőségi időt teremteni akkor, mikor vele együtt voltunk. A hét közepére a férjem is lebetegedett, itthonról dolgozott és igazán ekkor tudatosult bennem az, hogy a karácsonyi flow így talált meg idén minket.

Elkapott a gépszíj és csak úgy történt minden, tervezés nélkül. Annak ellenére, hogy a hét elején frusztrált voltam, a végére imádtam ezt az állapotot. Megsütöttük együtt a mézeskalácsot, eljutottunk együtt vásárolni, csomagokat a postára feladni, ajándékot csomagoltunk. Szombatra hatalmas hó esett, elmentünk szánkózni, ahogy besötétedett puncsoztunk a karácsonyi vásárban, Liza egy csomót körhintázott, illatozott a fahéj, csillogtak az égők, szólt a hangszórókból a Last Christmas, hatalmas pelyhekben hullt a hó és este még a DIY képeslapok is elkészültek (Attilával késő este forralt bor mellett folyt a kreatív műhely).

Az az érzésem: igazán kimaxoltuk ezt az egy hetet.

Aztán hétfőtől visszaállt a rend. Liza bölcsiben, férjem a munkahelyén, én itthon dolgozom… és mellette tervezgetek… hogy mit?

Már nem azt, hogy minden maradék feladat időre elkészüljön, hanem hogyan tudom magam jobban átadni az ünnepi érzésnek. Már alig várom!

Kellemes, békés, meghitt, feladathalmoktól mentes, felszabadult, nyugodt ünnepet kívánok Nektek!

P.s.: Bad Moms 2 filmet nézzétek meg! 😃