VIGYÁZZ-KÉSZ-START! - SoulGym

„Könnyebb bele-cselekednünk magunkat a Motivációba, mint bele-motiválni magunkat a Cselekvésbe.” (Dale Carnegie)

Írta: Tanczer Bernadett

Sok önismereti könyvet elfogyasztottam már. Kerestem a helyem az életben, és a miértekre is megpróbáltam válaszokat találni. Dr. John Gray, Joseph Murphy (nem a vicces emberke a törvényeivel, hanem az a hálálkodós), Richard Bach, Mel Robbins, Brian Tracy, Farkas Lívia és még megannyi más ismeretlen ember cikkeit, elejtett mondatait, videóit olvasva-látva sokszor azt éreztem, hogy egy-egy építőkövet raktak hozzá a személyiségemhez. Néha szinte óriási, új dimenziók nyíltak meg, ha a felismerés telibe talált.

Valahogy mégis, az évek folyamán arra kellett rájönnöm, hogy a hallott jó tanácsok ellenére akkor tapasztalok és lépek előre érdemben, amikor meg is történnek velem a dolgok, vagy még jobb, ha ÉN teszem meg azt a bizonyos lépést azért, hogy előre jussak.

Olvasgattam a témáról továbbra is, és voltak helyzetek, amikor hasznosíthattam is a leírtakat. Gondolkodtam, elképzeltem, magamban tervet készítettem – aztán ha történt valami közben, ez mind már nem is számított. Felülíródtak a jegyzetek.

Lehet keresni-kutatni, jó érzés hasonló tapasztalatokra, fogódzókra találni. Szabad bizonytalannak lenni, és egyáltalán nem szégyen segítséget hívni. Hasznos dolog számadást is vetni: egy kis időre magunkba mélyedve elgondolkodni erősségeinken, gyengeségeinken, az eddigi jó megoldásokon és a sehova sem vezető irányokon. Ez a módszer is segít a belsőnket rendbe tenni, a helyünket megtalálni.

Megtettem ezt is, számtalanszor. Összeírtam, leltároztam, és mindig az volt az érzésem, hogy „na, most!” Most már felkészült vagyok, most már megvan a lendület a kezdéshez, most már mindent átgondoltam. Ez mind igaz is volt. Minden tőlem telhetőt megtettem, amit a jó tanácsok javasoltak. Akartam! Akartam megszerezni, teljesíteni, akartam a változást! Viszont ez mind csak elmélet maradt. Nem éreztem az erőt a tényleges elinduláshoz.

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, így az elméleti akarás mindig csak egy képzeletbeli szükséglet marad, ha csak a belsőnkben, a fejünkben létezik, és csak mi tudunk róla. Ahogy az életbeli, valós tapasztalatok jobban bevésődnek és működnek, úgy történik ez itt is: mindaddig csak üres ábrándozás és egy helyben tipródás marad egy cél, míg gyakorlatban meg nem tesszük az első lépést. Akármennyit is töprenghetünk a nekünk megfelelő irányokon, csak akkor fog bármi is elkezdődni, ha a tettek mezejére lépünk.

A „tettek mezeje” egy nagyon találó kifejezés. Át kell lépni azt a bizonyos határt és kezünkbe venni az egyik elemet a megvalósításhoz szükséges feltételekből és cselekednünk kell. A gyakorlat által tapasztalatot szerzünk, lépésről lépésre, napról napra az ábrándozás fontossága egyre halványul, és átveszi helyét a magabiztosság, a tudatosság. És a derű!

Igen, derű! Minden nap, amikor a célunkkal tettleg foglalkozunk, az előrébb és előrébb visz. A határ átlépésével, vagyis a tényleges cselekvéssel elindulunk már az úton, és ez megerősíti a magunkba vetett hitünket. Igen, elkezdtem, igen, haladok, és igen, érzem, hogy ezzel jót teszek. Akarni eddig is akartam, de most már meg is valósítom a tervemet. Egyre jobban érzem magam, fellelkesülök, akár az eufóriáig, és néha alig tudok aludni az izgalomtól!

De ilyen egyszerű lenne? Tényleg csak ennyi kell? Felállni és elindulni? Ez a különbség a két oldal között?

Mennyit olvastam eddig! Most pedig itt ez az újabb mondat, egy idézet, ami azt sóhajtja a fülembe, hogy „Haver, addig semmi, de semmi nem fog történni, amíg te nem cselekszel. Nagyon hasznos volt ez a pár év kutatás, ábrándozás, ezt is felfoghatjuk valamiféle tevékenységnek, de ki kell emelned a fejed az elméletek ködéből és cselekedni kell! Mert addig csak egy helyben álldogálsz, amíg csak gondolkozol róla. Indulj el!” Ezt sugallja nekem. És tudom, hogy igaza van. Egyetlen mondatnak egy kupac könyvvel szemben…

A legérdekesebb az, amikor már elindultál, egy ideje haladsz az utadon, teszed a dolgod, és visszanézel a korábbi, üldögélős önmagadra… Szinte el sem tudod képzelni, hogyan lehettél abban a helyzetben! Hogyan nem vetted észre a nyilvánvalót?  Tényleg ez voltam én?! Pedig esküszöm, hogy olvastam már erről az elindulás-dologról valahol…!

A legfőbb nyereséged ebben a folyamatban viszont mégiscsak az lesz, hogy nemcsak a fizikailag éred el a célod. A közben tapasztaltak által a lelked is gyarapszik, az agyad okosodik, a tudatod erősödik, és mivel mindez gyakorlatban történik veled, egy életre bevésődik, és egy életre tanulsz belőle. Az életed újabb építőköve lesz, egy erős és szilárd kő. Támaszkodhatsz rá és bármikor eléred. Mert benned van, a tiéd.

Szóval elég az elmélkedésből, túl sokáig olvasgattunk itt… Olvasgatni bárki tud. Én elindulok!