Állandó változás - SoulGym

Tiszta, fehér vászon feszül előttem az állványon. Szép nagy vászon. Fényesen ragyog, ahogy a tavaszi nap rásüt az ablakon keresztül. Mikor először megláttam, első gondolatként az jutott eszembe, túl nagy munka lesz ez nekem, de most itt, az ablak mellett úgy érzem, pontosan illik a feladathoz. Arra készülök, hogy lefesselek téged, drága barátnőm. Hiszen születésnapod van!

Írta: Tanczer Bernadett

Itt állok a vászon előtt, és csak nézem a vakító fehérségét. Az ihlet már itt van a fejemben, de még téblábolok. Bármit bevetek, csak hogy húzzam az időt. A sok kellék körülöttem eddig mindig segített, hogy azt jelenítsem meg, amit csak akarok, de most pont ezért nehéz a következő lépés: ki kell választanom a legalkalmasabbakat.

Lefesteni téged igazán nem bonyolult dolog… végül is, van az arc, a szemek, egy orr, egy száj, fülek, haj… Ezt az egészet beszínezem, és meg is vagyok.

De melyik ecsetet válasszam? Melyik lenne a legjobb, hogyan döntsek? Olyan régóta ismerlek. Évek óta. Miért olyan nehéz most mégis ez nekem?

Emlékszem, megleptél akkor a felbukkanásoddal, ahogyan az életembe léptél. Egy kedves ismerős, ez voltál eleinte. Minden alkalommal, mikor találkoztunk, jókat beszélgettünk, és én vidáman mentem a tovább. Aztán később szóba kerültek a nehézségeink is, életünk árnyékos részei. Nyugodtan elmondhattam neked, mi történt velem, mi bánt, mert úgy éreztem, megértesz, és én bízhatok benned. Ez így is volt, megértettél és segítettél megoldást találni nekem. Tudod, milyen hálás vagyok ezért, barátnőm? A figyelmedért, a türelmedért, a támogatásodért? Kimondhatatlanul!

És ha már itt tartunk, egyáltalán hányféle ecsetet vegyek elő?

Nő vagy. Viszed ennek minden áldását és nehezét, emelt fővel, szépen. Nincs annyi ecsetem, és nincs annyi színem, árnyalatom, ahányféleképpen egy nő az élete folyamán, a maga legjavát nyújtva igazodik a körülményekhez, a kihívásokhoz, hozzáadva a szívét, hozzáadva a lelkét, tudását, önmagát. Belegondoltál már, hányféleképpen idomulsz az életed folyamán? Nő, társ, vezető, követő, anya, legfőbb támasz... Soroljam még?

Elnagyoltan dolgozom a háttéren. Bealapozok fehérrel, aztán belenyúlok az első, vaj-puha színbe, hogy mindenekelőtt a harmóniáidat köréd tegyem. Keverek hozzá egy kis pasztell fényt is. Egyik ecsetről váltok a másikra, folynak tovább az árnyalatok és a gondolatok.

Készül a kompozíció. Az életed néha vibráló nevetés, máskor fátyol-fakó percek vesznek körül, és mégis, mindig itt vagy velem, ha szükségem van a támogatásodra. Itt a legfinomabb ecsetre van szükség, ott muszáj puszta kézzel fröcskölni. Aztán tűpontos kontúr kell, vagy épp durva maszatolás…

Milyen érdekes. Vajon egy évvel ezelőtt milyen színeket használtam volna, ha lefestelek? Te hol tartottál akkor épp, mik voltak a fényeid és az árnyékaid?

Mióta ismerlek, annyi mindenen mentél keresztül, sokat változtál, formálódtál. Kerested a helyed, kerested a hangod. Voltak, akik lelkesen melléd álltak, és biztosan voltak, akik el akartak téríteni az utadról, vagy csak úgy elmentek melletted. De te mindezek ellenére sem hátráltál meg, hanem egyszerűen magadba pillantottál, a lelkedbe néztél, és tudtad, jó úton jársz. Csodálom az erőd, a kitartásod, ahogy az álmaidat valóra váltod. Minden nőnek így kellene tennie, hűen önmagához, hűen az álmaihoz, tudva, hogy megvan a hite és az ereje hozzá, amire mindig támaszkodhat.

Amikor jövőre újra lefestelek, vajon hogyan változnak meg a színeid, milyen új árnyalatokat tehetek a vászonra?

Ahogy előre lépkedsz és sodródsz, úgy fogsz változni te is. Új kihívások érnek majd, amikhez más és más oldaladat kell előtérbe helyezned. Új emberekkel ismerkedsz majd meg, akiket segíteni fogsz és akik aztán viszont segítenek téged. Közben te is keresed az újat, a jót, az emberit, mert nem alkuszol meg a félmegoldásokkal. Hisz épp arról szól az életed, hogy segíts másokat előre lépni. Átadod a többi embernek is a lelkesedésed, a lendületed, és mi rájövünk, hogy igazad van. Így kell, így érdemes valójában élni az életet! Ami megvolt, abból tanulni, aztán előre nézni, és kiválasztani a következő lépést, a következő célt, ami jobbá teszi az életed.

Alig várom a jövő évi szülinapod! Mi mindenben újulsz meg, mivel lepsz meg majd megint?

A színekről majd én gondoskodom, ne aggódj! (Ecsetekről is, biztosan elkél majd pár új darab.) Még nagyon sokféle színem van, és egy titkos, metálfekete tinta arra az esetre, ha tetováltatnál magadra egy pillangót...

Hátralépek, hogy szemügyre vegyem a végeredményt. Itt kicsit elkenek, ott javítok, vagy befejezek.

Úgy látom, sikerült a legszebb színeket összeválogatnom, drága barátnőm. A legjobb tehetségemet kellett adnom, hogy kifejezzem irántad a hálámat.

Már csak egy üdvözlő kártya hiányzik: Boldog születésnapot kívánok, drága Femspace!

Köszönöm, hogy itt vagy nekem, köszönöm, hogy fogod a kezem, köszönöm, hogy segítettél azzá válni, aki lenni szeretnék!

Azt kívánom, az életed legyen mindig egy csodás paletta, tele új színekkel, izgalmas fényekkel!