„Válaszd az életet!” De milyet? – TEDx Conversations

Kamaszkorom egyik legmeghatározóbb helyszíne a Fehér kutya barlangja nevű kocsma volt. A „Kutyába” járt mindenki, aki nekem fontos volt, akikkel jól éreztem magam, együtt jártam gimibe, akikkel együtt lógtunk ovitól kezdve, példaképek, első szerelmek, későbbi férj, újabb barátok, leendő híres emberek és még sorolhatnám. Abban az időben mutatták be a Trainspotting című filmet és a „Pub”-ban (mert azért természetesen mi is korszakalkotók voltunk és mi nem kocsmába jártunk már, hanem pub-ba 😃) minden hétvégén felcsendült Iggy Pop „Lust for Life” című dala.

Írta: Tanczer Viki

Azóta is, ha bármikor meghallom, emléktolulásom lesz, mert abban nekem minden benne van, az átbulizott éjszakák, az olcsó és sokáig szürcsölt vodka-őszilevek, a vonyítva éneklések, a csocsózás, az egymással megosztott melegszendvicsek, a hajnali hármas zárás utáni padkán ücsörgések, a világmegváltó, vagy –leegyszerűsítő beszélgetések, az éppen hányó kolléga mentális vagy szabadkézi támogatása, hajnali rigófüttyös séták, és még sorolhatnám. Semmi mobiltelefon, semmi közösségi média, semmi like, meg online tér és sehol egy influenszer. Aki nekem influenszer volt, az ott volt akkor, helyben, kéznél.

Nemrégiben láttam a 20 évvel később leforgatott, szerintem zseniális Trainspotting 2-t, és eszembe jutott az első filmből a „Válaszd az életet!” című jelenet.  Újra elővettem az első filmet is 1996-ból (a fiatalabb generáció kedélyeit borzolandó: DVD-formátumban, semmi stream, vagy youtube, vagy letöltés J), mely az alábbi idézettel rögtön az elején visszaröpített a 90-es évek világába. Most már felnőtt fejjel szemlélhettem ugyanazt, amit korábban kamaszként megéltem. 

„Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban. Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavar körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. […]

 Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek mint maguk, lesz állásom, családom, rohadt nagy TV-m, mosógépem, kocsim, cd lemezem, elektromos konzervnyitóm - jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, háromrészes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfpartik, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végén ha már nincs semmi a halál.” (Irvine Welsh: Trainspotting)

Miközben néztem a filmet, azon gondolkodtam, hogy vajon ma milyen tanácsot adnánk egy fiatalnak, mit válasszon? Irvine Welsh, a regény írója a második részben is összeszedi, hogy szerinte húsz évvel később mit is (nem) kellene választani:

„Válaszd a dizájner fehérneműt, hátha sikerül életet lehelned a döglött kapcsolatodba. Válaszd a retikült, válaszd a magassarkút, a kasmírt, a selymet, hogy érezhesd amit úgy hívnak boldogság. Válaszd az iphone-t, amit Kínában rakott össze egy nő, aki kiugrott az ablakon és dugd a dzsekid zsebébe amit egy dél-ázsiai pincében varrtak. Válaszd a facebook-ot, a twitter-t, a snapchat-et, az instagram-ot és ezer másik oldalt, ahol büntetlenül fikázhatsz ismeretleneket. Válaszd a profilod frissítését, hogy tudja meg a világ mit reggeliztél és reméld, hogy valahol valakit érdekel. Keress rá a volt csajaidra, remélve, hogy te nem nézel ki olyan szarul mint ők. Válaszd az élő bloggolást az első recskától a halálodig. Az emberi kommunikáció mára egyszerű adat csere lett! Válasz tíz dolgot, amit nem tudtál a plasztikázott celebekről. Válaszd az abortusz harcot, az erőszak vicceket, az áldozathibáztatást, a bosszúpornót és a nőgyűlölet végtelen depresszió hullámát. Válaszd, hogy 9/11 meg sem történt, de ha még is akkor a zsidók műve. Köss nulla órás munka szerződést, utazz 2 órát a melóba és válaszd ugyan ezt a kölykeidnek, vagy még rosszabbat. Ha meg nincsenek, akkor meg próbálj meg örülni neki, hogy nincsenek. Aztán dőlj hátra és nyomd el a fájdalmat valami ismeretlen cuccal, amit valaki egy kibaszott konyhában kotyvasztott bazdmeg. Válaszd a megszegett ígéreteket, amiket a mai fejjel már betartanál. Válaszd, hogy sohasem tanulsz a hibáidból. Válaszd az önmagát megismétlő történelmet. Válaszd, hogy lassan belenyugszol abba, hogy neked csak ennyi jutott, ahelyett amiben mindig reménykedtél. Érd be kevesebbel és vágj hozzá jópofát. Válaszd a csalódást. Válaszd, hogy elveszíted a szeretteidet és ahogy távolodsz tőlük benned is meghal valami, amíg meg nem látod, hogy egy nap a jövőben szépen lassan mindannyian eltűnnek és semmi nem marad belőled, se élő, se holt. Válaszd a jövőt, válaszd az életet!” (Irvine Welsh: Trainspotting 2)

De vajon lehet ennél optimistábban hozzáállni a mai világhoz? Van ennél lelkesítőbb kilátás a jövőre nézve, vagy tuti, hogy minden értelmét és értékét veszti majd? Vajon, aki most kezdi az életét, és ebben a mocsárban tanul úszni, és nem abban a „bezzeg akkor” világban, amiről egyébként a mi szüleink is azt mondták, hogy az már a leszálló ág, így fogja megélni az egészet, ahogy a szerző leírja?

Minden idősebb generációnak csak az juthat az eszébe, hogy az idő múlásával minden csak rosszabb, hitványabb lesz? Van optimista verzió is? Ha igen, mi az? Mi az, amit igenis lehet értékelni a mai világban, a mai fiatalokban, abban a generációban, akiket már csak a sorvégi „Z”-ként emlegetnek? Kinek van akkor most igaza?

Tartsatok velünk május 24-én a Femspace TEDx Conversations rendezvényén, melynek címe „Kinek van igaza? Mit tanulhatunk gyermekeinktől? Generációs különbségek a 21. században”, és vesézzük ki a témát egy laza péntek esti levezetésként. Szülők, kamaszok is jöhetnek!

Regisztráció és információ:
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeVyWJbNWaSem_CzWsRl1sI_fb9RDTb9g4uGKIP1Cm1Yqpkog/viewform