Könyvekkel a klíma védelmében

Az öko-életmódra is igaz, hogy a 100%-os odaadás remek, de már 80%-kal is többet használ az ember a saját és gyerekei jövőjének, mintha teljesen ignorálná a témát. Szóval nem kell mindent átvenni, de érdemes elkezdeni egy ponton és kipróbálni, hogyan lesz idővel egyre természetesebb az, ami az elején még kényelmetlennek és lemondásnak tűnt. Két könnyed hangvételű könyvet ajánlunk ma a hétköznapi környezetvédelem témában. Felejtsük el az aszkézist és készítsük fel a nevetőizmainkat!

írta: Dávid Adél

Amikor ezt a posztot írom, Greta Thunberg épp Bécsben van, hogy részt vegyen a helyi klímatüntetésen. A politikai botrányokon kívül a másik állandó téma a médiában az utóbbi hónapokban, hogy a megszokott nyugati, jóléti életstílusunknak köszönhetően meg vannak számlálva az emberiség napjai. Mégis, amikor a nyári tervekről beszélgetünk ismerősökkel, a legkevesebben hajlandóak a repülőgépes nyaralásról lemondani vagy fontolgatják, hogyan lehetne minél kisebb környezeti kár okozásával tölteni akár csak a hétvégét. Az információ, hogy változtatásra lenne szükség, talán már elég széles körbe eljutott, de az elszánás, hogy a konkrét napi döntéseinket ezeknek az információknak a tükrében hozzuk meg, még nagyon kevesekben született meg. Pedig a CO2 kibocsátás megfelezéséhez nem elég részt venni klímatüntetéseken, hanem a hétköznapi választásainkban kell radikálisan megváltoznunk.

A sajnálatos tény, hogy a napi beszerzések nagyobb része a nők vállán van még mindig, ebben az esetben még előny is lehet. Ha ugyanis mi, nők intézzük-szervezzük a fogyasztás nagyobb részét, akkor hatásunk is van rá, hogy mit és mennyit fogyasszon a családunk. A fő szabály, hogy minél kevesebbet kellene fogyasztani és minél inkább ahhoz nyúlni, amit már birtoklunk, ami már rendelkezésre áll. S ha mindenképp vásárolni, fogyasztani kell, akkor a környezet számára kedvezőbb opciót válasszuk. Ez az elv szép, de a napi rohanásban ritkán van idő, energia konkretizálni az elveket. Két könyvet szeretnék ma ajánlani, amelyek segítségünkre lehetnek a reflexióban és a konkrét klímabarát lépések megtételében is. Mindkettőt nő írta, de a téma nem speciálisan női, egész nyugodtan olvashatják férfiak is.

Judith Levine: No shopping! című könyve egy éves kihívásról szóló élménybeszámoló. A szerző, akinek saját bevallása szerint nagyjából mindene megvan, ami szükséges az élethez, eldöntötte, hogy egy éven keresztül nem vásárol egyebet, csak alapélelmiszereket és a legszükségesebb dolgokat (gyógyszerek, alap tisztasági felszerelés és internet). És nem, a csodaszép cipő, ami épp akciós, nem tartozik a legszükségesebb dolgok közé. S bár sokan úgy gondolják, hogy az élményajándék jobb, mint a tárgyi, környezeti szempontból nem biztos, hogy egy ejtőernyős ugrás ártalmatlanabb, mint egy szál tulipán vagy egy könyv. Emiatt a szórakozással kapcsolatban is alkot magának szabályt az írónő: csak olyannal tölti a szabadidejét, ami nem kerül pénzbe, amihez már minden eszköze megvan. Hónapról hónapra követhetjük a könyvben, mi volt könnyű, mi volt nehéz, milyen társadalmi berögződések bonyolították a kihívás következetes teljesítését, például hogy az ajándékozással kapcsolatban alapvető elvárás, hogy az ajándék új és vásárolt legyen. A használt dolgok továbbadása és a saját készítésű ajándék még mindig negatív módon megbélyegzett a társadalomban.

Egy ilyen kísérletet akár véresen komolyan is be lehetne mutatni, hiszen a probléma, amire válaszul egyáltalán belekezdett a szerző, véresen komoly. A könyv viszont élvezetes, humoros és bőven van benne önirónia. Nem biztos, hogy minden élethelyzetben meg lehet valósítani egy ilyen kísérletet, mert mondjuk kisgyerekkel elképzelhetetlen, hogy egy teljes évig ne vegyen az ember ruhát a növésben lévő csemetének vagy az iskolás gyerek ne vehessen részt az osztály fizetős szabadidős programjain. De még ebben az esetben is bőven ad ötletet, hol lehet a fogyasztási szokásainkat megváltoztatni anélkül, hogy az egésznek aszkézisszaga legyen. Sőt, új felfedezésekhez is segíthet a könyv, hogyan lehetünk elégedettek jóval kevesebb pénzből és hogyan nő meg hirtelen a rendelkezésre álló szabadidő mennyisége, ha a vásárlást mint időtöltést egy időre minimálisra csökkentjük.

A másik könyv is egy éves kihívásról szól, s már a címe is mutatja, hogy itt sem a besavanyodott ökoharcos kliséjével lesz dolgunk: Vanessa Farquharson: Nackt schlafen ist bio – eine Ökozynikerin findet ihr grünes Gewissen und die große Liebe.

A szerzőt, aki egyébként egykori powershoppernek és fast-food-fannek nevezi magát, az indította az egyéves kísérletre, hogy megunta az üres szólamokat. Persze, mindenki tudja és mondja, hogy környezetbarát módon kellene élni, de mit is jelent ez a hétköznapokban? Nyugodtan alhatunk, ha lecseréltük energiatakarékosra az összes izzót és a hűtőszerkényünk AAA+-os? Vanessa Farquharson gyanítja, hogy ennél több is lehetséges, és 365 napig minden nap bevezet egy új környezetbarát szokást. Mindezt persze úgy, hogy a már bevezetett szokásokat végig megtartja. Nem úgy kezdett bele a kihívásba, hogy már az elején megvolt a listája. A könyvben azt is végigkövethetjük, hogy nem mindig egyszerű megtalálni a következőt, és hogy a végén már olyan finomságok vannak, amelyek soha nem jutnának eszébe egy kezdő környezetvédőnek. Ez a kísérlet egy tanulási és érzékenyítési folyamat is egyben, ugyanakkor teljesen a realitás talaján marad, nem megy át törvényeskedésbe. Vannak visszaesések vagy olyan döntések, amelyek végül mégsem környezetbarátak – például egy-egy repülőút -, de aki a környezeti impakt tudatában repül (vagy hoz meg más, nem zöld döntéseket), talán jobban megfontolja, hogy nincs-e mégis egy zöldebb út a céljához.

365 környezetbarát ötletet meríthet az olvasó ebből a könyvből. Nekem európai és már valamennyire a téma iránt fogékony embernek a listának kb. a fele már nem kihívás, hanem a napi rutin része, de még így is van bőven olyan tipp, ami inspirál. Az öko-életmódra is igaz, hogy a 100%-os odaadás remek, de már 80%-kal is többet használ az ember a saját és gyerekei jövőjének, mintha teljesen ignorálja a témát. Szóval nem kell mindent átvenni, de érdemes elkezdeni egy ponton és kipróbálni, hogyan lesz idővel egyre természetesebb az, ami az elején még kényelmetlennek és lemondásnak tűnt. Mindezt azért, hogy minél később legyen igazán kényelmetlen egy kiszáradt, kiszámíthatatlan időjárású, éhínségekkel terhelt Földön élni.