Nincsenek női vállalkozók! Vállalkozók vannak!

Milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak a nőnek, aki ma vállalkozáson töri a fejét? Milyen kihívásai vannak a kezdő (női) vállalkozói létnek manapság Európában? Hogy látják, nőként előnyeik vagy hátrányaik vannak egy-egy üzleti helyzetben? Milyen módszereik vannak, hogy össze tudják hangolni a magánéletüket a vállalkozói létükkel?

Írta: Tóth Erzsébet Fanni
Szerkesztette: Tanczer Viki

Ezekkel a kérdésekkel a fejünkben vágtunk neki az iFEMPOWER projekt keretein belül a kutatásnak. Azt szerettük volna, ha a leíró statisztikák mellett hús-vér emberektől is tanulhatunk, ezért interjúkat és fókusz csoportos beszélgetéseket szerveztünk.

Aki csak távolról ismeri a felmérések világát, gyakran a sablonos kérdőívekre asszociál, amelyek mindig ugyanúgy kezdődnek (kora, neme, családi állapota, iskolai végzettsége, stb.), és amiken szeretünk „hamar túlesni”. Az iFEMPOWER kutatásában mi nem ezeket az „átlagos” kérdőíves kérdéseket tettünk fel, sokkal inkább személyre szabott, a vállalkozói lét sok szegmenség körbejáró kérdésekkel igyekeztünk feltérképezni a jelenséget. Ráadásul nagyon különböző profilú vállalkozó hölgyekkel beszélgettünk, hogy csak párat említsünk a sokból az Ausztriában megkérdezettek közül:

- Gyerekkora óta látássérült, ezért egy fogyatékosok igényeit előtérbe helyező start-upot indított néhány éve

- Családi vállalkozást vezet Ausztria egyik főképp mezőgazdasággal foglalkozó régiójában, ahol szülei szintén vállalkoztak

- Egyedülálló anyaként, külföldiként a művészvilágban vállalkozik Bécsben és Európa több nagyvárosában

- 24 órás gondozásra szorul, kerekesszékben ül, és lassan 4 évtizede a saját, tanácsadással foglalkozó vállalkozását vezeti

- Egy több, mint 500 főt alkalmazó 6 európai országban tevékenykedő oktatással, kutatással és gyógyítással is foglalkozó vállalat alapító-társtulajdonosa

- A gyógyszeriparban férjével minden vagyonukat kockáztatva hatalmas beruházásba kezdtek, két évtizeddel később piacvezetők lettek

Tettük mindezt azért, mert tudjuk, hogy a vállalkozói létre még mindig csak a lakosság töredéke teszi le a voksát. Ausztriában például az emberek 87.6%-a alkalmazottként keresi meg a kenyérre valót, s Magyarországon  ez a szám még egy picit magasabb is, hiszen 10-ből csak 1 mondhatja el magáról, hogy a saját főnöke. Ha ezen belül megnézzük a nemek arányát, akkor azt látjuk, hogy a nők még inkább a „stabil” bevételi forrást biztosító alkalmazotti státuszban élnek, míg a férfiak sokkal inkább mernek belevágni egy saját vállalkozás alapításába.

Mind az Ausztriában tevékenykedő, mind a projektben résztvevő hét ország vállalkozó hölgyeinek beszámolói alapján egy nagyon érdekes jelenségre bukkantunk. Méghozzá arra, hogy a maguk uraként tevékenykedő hölgyek szerint nincsenek NŐI vállalkozók! Vállalkozók vannak, akik ugyanolyan kihívásokkal küzdenek, ugyanolyan problémáik vannak és ugyanúgy támogatja vagy éppen gátolja őket a környezetük (szűk vagy épp tág értelemben), s teljesen mindegy, hogy épp férfiként vagy nőként élik az életüket.

Hozzátették azonban, hogy „ha a férfiak is sokkal inkább ki mernék fejezni az érzelmeiket és a nők is mernének bátrak lenni és akár el is b*szni a dolgaikat, az mindenkinek a javát szolgálná”. A változáshoz tehát nem csak felülről, az állam vagy a gazdasági kamarák által kezdeményezett, vállalkozásokat segítő programok kellenek, hanem szükség van mindannyiunk aktív részvételére is, hogy végre az elavult normák és struktúrák helyébe léphessen valami új.

Vállalkozói profiltól, származási helytől függetlenül a meginterjúvolt hölgyek egyetértettek abban, hogy vállalkozóvá nem akkor válik az ember, amikor beregisztrálja őt az illetékes hivatal. A vállalkozóvá válás már az óvodában elkezdődik, de sok helyen inkább megreked, mert a kislányokat még mindig arra tanítjuk, hogy rendesen viselkedjenek és a biztonságot keressék, míg a fiúknak tapsolunk, ha merészek és akár veszélyes(ebb) kalandokba keverednek.

Céltudatosságra, kitartásra, a munka és a magánélet közti egyensúly megteremtésére és jó döntések egész sorozatának meghozatalára van szükség, hogy egy vállalkozást végül sikerre vigyenek – értettek egyet mindannyian. De hogy ezek lehetségesek legyenek, strukturális változásra  is szükség van: infrastuktúrára, amely a gondoskodó szerepet (gyerekek, betegek, idősek irányában) legalább részben leveszi a jövőjét tervező fiatalok válláról, és felettébb rugalmas (online) munkavégzési formákra, hogy például a gyermekeiket egyedül nevelők vagy utazásban korlátozottak is versenyképesek legyenek a globális piacon.

S hogyha a kezükben lenne a változásokat hozó varázspálca, amely a most egyetemre járó fiatal generációnak még segíthetne, mit tennének?

- Megtanítanák a diáklányoknak, hogy váljanak láthatóvá. TV műsorokat, roadshowkat szerveznének, ahol női példaképeket kaphatnának a nagy terveket szövögető fiatalok

- Átalakítanák az egyetemi tantervet és vállalkozás-központú oktatást szerveznének. Elvégre, ha még diákként valaki belefog (és netán bele is bukik) egy vállalkozásba, még nincs olyan sok vesztenivalója, de tanulni – főleg már ilyen fiatalon – rengeteget fog belőle.

- Mentorokat szerveznének az oktatásba, akik személyes példájukon és hosszabb időn keresztül vezetnék a diákokat. Elvégre is ki a hitelesebb, egy szemeszter erejéig felbukkanó idősödő férfi professzor, aki egész életében alkalmazott volt és egyszerre 200 diáknak ad elő vállalkozás-elméletekről, vagy egy olyan vállalkozó hölgy, aki mentorként személyre szabottan ad tanácsot, jelenleg is céget vezet, naprakész a legújabb trendekből és kapcsolati hálója van...?

- Szakmai gyakorlatokat szerveznének, ahol a kávéfőzésen és a fénymásoláson túl a diákok a profiljuknak megfelelő kapcsolatokat alakíthatnának ki, munkatapasztalatot szerezhetnének és végigjárhatnák az összes olyan pozíciót, amely az ő tervezett vállalkozásukban is (először gyakran egy személyben elvégezve) szükséges lesz.

- Networking, networking, networking – nem lehet elégszer hangsúlyozni, miért fontos állandóan az újabb személyes és szakmai kapcsolatok kialakítása. Ha már diákkorban beleszagolhatna mindenki ezeknek a networking eseményeknek a hangulatába, később talán nem lenne olyan félelmetes egy-egy meghívás, és mind a small-talkot, mind az elevator pitchet a kisujjából rázná ki mindenki...

További érdekes információk az osztrák, a magyar, a román, az izlandi, a német, a spanyol és a portugál vállalkozó hölgyekről íródott tanulmányban itt olvasható: https://ifempower.eu/2019/05/24/women-entrepreneurs-in-europe/