Atlas of Happiness

Amikor évekkel ezelőtt kitört a hygge-láz, irígykedve gondoltam a dánokra, hogy nekik van egy ilyen egyszerű receptjük a boldogsághoz vagy legalábbis a hétköznapok kellemes érzésének eléréséhez. Aztán – mivel a hygge-jelszóval könyvtől a kandallón át a lakástextilig rengeteg dolgot el lehetett adni – nem kellett sokáig várni, hogy jöjjön a lagom és a sisu-láz is, bár ezek jóval kisebbet szóltak, mint a hygge. Kiderült viszont ezzel, hogy nemcsak a dánoknak, hanem a svédeknek és a finneknek is van egyszavas boldogságreceptjük. Vajon ez a kiváltság csak az északi népeké, kvázi cserébe azért, hogy az év felében alig látják a napot és folyton fázni kell? Vagy más népeknek is van ilyen, akár még a magyaroknak is, csak hiányzik a távolság, hogy észrevegyük?

Írta: Dávid Adél

Az Atlas of Happiness című könyv – amely a címe ellenére német nyelvű – a bizonyíték, hogy ezt a kérdést más is feltette rajtam kívül. Megan Hayes arra vállalkozott, hogy sok nyelvből, még olyanokból is, amelyeket ő személyesen nem beszél, összegyűjtse azokat a szavakat, amelyek a boldogság különböző aspektusait írják le és amelyek sokszor, bár nem mindig lefordíthatatlanok. A boldogság ugyanis életfilozófiától, vallástól, társadalmi berendezkedéstől és még sok minden mástól függően rengeteg arcú lehet, így természetes, hogy a különböző népek és nyelvek nem ismerik a boldogság összes aspektusát, s ezt a szókincs is tükrözi. 

Izgalmas volt például olvasni az ausztrál bennszülöttek boldogságfogalmáról. A „dadirri” az az állapot, amikor az emberben tudatosul, hogy a természet része és ez boldogsággal tölti el. Az inuitok „ajurnamat” érzése pedig a boldogságnak azt az aspektusát emeli ki, amikor az ember rájön arra, hogy valamit nem tud megváltoztatni vagy befolyásolni és ezt nyugalommal tudja elfogadni.

Egy külföldön élő magyaroknak szóló blog olvasóinak – de persze nemcsak nekik - bizonyára van személyes tapasztalatuk is arról, hogy mennyire izgalmas felfedezni egy új ország boldogságfelfogását. Magyarként feltűnhet az angolok szent teázási szertartása, Ausztriában a saját származási tartomány iránt érzett odaadás és az ehhez való erős gasztronómiai és nyelvi kötődés, a hegyekben eltöltött idő mint a feltöltődés forrása, Németországban az a boldogságérzés, amely akkor tölt el egy embert, ha minden váratlan eseményt és spontán fordulatot ki tudott iktatni egy rendezvény szervezése során és pontosan az történt, amit előre eltervezett. Ahány ország, annyi út a boldogsághoz. Ami az egyik embernek rémálom, az a másik embernek pontosan az, amire vágyik és törekszik.

Az Atlas of Happiness-ben nem szerepel magyar szó. Csupán egy alkalommal idéz egy bevezetőben egy magyar mondást, véleményem szerint ott sem teljesen korrekten értelmezve. De olvasás közben nem tudtam nem továbbgondolni és magyar szavakat keresni, amelyek a boldogság egy-egy aspektusát fejezik ki. A batyusbál, amikor közösen dobják össze a vendégek az enni- és innivalót, a szalonnasütés, az együtt töltött időnek az a fajtája, amikor elvileg az étel készítése van a középpontban, pedig maga az étel nem egy gasztronómiai csúcsélmény, a komatál, amikor a frissen szült kismamát az első hetekben a barátnői tehermentesítik, a kaláka, amikor egy kisebb közösség tagjai kölcsönösen segítik egymást költözéskor vagy építkezéskor. És neked milyen magyar szó jut eszedbe, amihez a közösség boldogsága kapcsolódik?