Atlas of Happiness
Amikor évekkel
ezelőtt kitört a hygge-láz, irígykedve gondoltam a dánokra, hogy nekik van egy
ilyen egyszerű receptjük a boldogsághoz vagy legalábbis a hétköznapok kellemes
érzésének eléréséhez. Aztán – mivel a hygge-jelszóval könyvtől a kandallón át a
lakástextilig rengeteg dolgot el lehetett adni – nem kellett sokáig várni, hogy
jöjjön a lagom és a sisu-láz is, bár ezek jóval kisebbet szóltak, mint a hygge.
Kiderült viszont ezzel, hogy nemcsak a dánoknak, hanem a svédeknek és a finneknek
is van egyszavas boldogságreceptjük. Vajon ez a kiváltság csak az északi
népeké, kvázi cserébe azért, hogy az év felében alig látják a napot és folyton
fázni kell? Vagy más népeknek is van ilyen, akár még a magyaroknak is, csak
hiányzik a távolság, hogy észrevegyük?
Írta: Dávid Adél
Az Atlas of Happiness című könyv – amely a címe ellenére
német nyelvű – a bizonyíték, hogy ezt a kérdést más is feltette rajtam kívül.
Megan Hayes arra vállalkozott, hogy sok nyelvből, még olyanokból is, amelyeket
ő személyesen nem beszél, összegyűjtse azokat a szavakat, amelyek a boldogság
különböző aspektusait írják le és amelyek sokszor, bár nem mindig
lefordíthatatlanok. A boldogság ugyanis életfilozófiától, vallástól, társadalmi
berendezkedéstől és még sok minden mástól függően rengeteg arcú lehet, így
természetes, hogy a különböző népek és nyelvek nem ismerik a boldogság összes
aspektusát, s ezt a szókincs is tükrözi.
Izgalmas volt például olvasni az
ausztrál bennszülöttek boldogságfogalmáról. A „dadirri” az az állapot, amikor
az emberben tudatosul, hogy a természet része és ez boldogsággal tölti el. Az
inuitok „ajurnamat” érzése pedig a boldogságnak azt az aspektusát emeli ki,
amikor az ember rájön arra, hogy valamit nem tud megváltoztatni vagy
befolyásolni és ezt nyugalommal tudja elfogadni.
Egy külföldön élő magyaroknak szóló blog olvasóinak – de
persze nemcsak nekik - bizonyára van személyes tapasztalatuk is arról, hogy
mennyire izgalmas felfedezni egy új ország boldogságfelfogását. Magyarként
feltűnhet az angolok szent teázási szertartása, Ausztriában a saját származási
tartomány iránt érzett odaadás és az ehhez való erős gasztronómiai és nyelvi
kötődés, a hegyekben eltöltött idő mint a feltöltődés forrása, Németországban
az a boldogságérzés, amely akkor tölt el egy embert, ha minden váratlan
eseményt és spontán fordulatot ki tudott iktatni egy rendezvény szervezése
során és pontosan az történt, amit előre eltervezett. Ahány ország, annyi út a
boldogsághoz. Ami az egyik embernek rémálom, az a másik embernek pontosan az,
amire vágyik és törekszik.
Az Atlas of Happiness-ben nem szerepel magyar szó. Csupán
egy alkalommal idéz egy bevezetőben egy magyar mondást, véleményem szerint ott
sem teljesen korrekten értelmezve. De olvasás közben nem tudtam nem
továbbgondolni és magyar szavakat keresni, amelyek a boldogság egy-egy
aspektusát fejezik ki. A batyusbál, amikor közösen dobják össze a vendégek az
enni- és innivalót, a szalonnasütés, az együtt töltött időnek az a fajtája,
amikor elvileg az étel készítése van a középpontban, pedig maga az étel nem egy
gasztronómiai csúcsélmény, a komatál, amikor a frissen szült kismamát az első
hetekben a barátnői tehermentesítik, a kaláka, amikor egy kisebb közösség
tagjai kölcsönösen segítik egymást költözéskor vagy építkezéskor. És neked
milyen magyar szó jut eszedbe, amihez a közösség boldogsága kapcsolódik?
Comments
Post a Comment