A Mentorprogram Porto-ban
Lassan
megüljük a Femspace harmadik szülinapját, a Mentorprogram is fut már bő két és fél éve, de még idén
januárban is voltak olyan dolgok az életemben, melyeket első körös
mentoráltságom hatására változtattam az életemben.
Hiszen
ha az ember egyszer ide betéved, nem marad többé ugyanaz a valaki... :)
Írta: Tanczer Viki
Épp a felhők felett lebegek, 10.000 méter
magasan, utazok Portóba bemutatni a Mentorprogramot Fannival együtt, miközben
Kriszti Bécsben pergeti a social média dobját, és azon gondolkodom, hogy miért
van az, hogy nem bírok megülni a fenekemen. Pontosabban szólva, én már megint
"belekeveredtem valamibe", már megint kiloccsantották a langyos
lábvizemet, amiben eddig olyan jól elpöcögtettem a gumikacsát.
Jó, végül is mit is várok, hogy ha egyszer én is
mindig ott sündörgök, ahol az inspiráló történések vannak? Hogy majd pont itt
nem jön szembe semmi? Hogy ahol azt szajkózzuk, "Gyere közénk és tutira
lendületbe jössz!", hogy majd itt a nyugalom szigetét találom meg?
Kiloccsant a lábvíz, és a nyugalom megzavarására
alkalmas lehetőségek jönnek szembe, amire hülye lettem volna nemet mondani, bár
remegő gyomorral hagytam otthon a családot, és sok forgolódós éjszaka van
mögöttem.
Viszont kell is valahol mindez, azt hiszem,
mert már nagyon régóta nem kellett egyedül útra kelnem sehová (ráadásul egy
majdnem ismeretlen útvonalon), és mindez olyan korábbról ismert, de rég nem
használt képességeket aktivál most bennem, melyekre bármikor szükségem lehet, a
nyelvismerettől kezdve a pontos előkészítésen és a részletekre történő odafigyelésen
át a váratlan helyzetekre történő higgadt és megoldás orientált reakcióig.
De lehet, hogy annyit is elég lenne a nagy
körítés helyett írni, hogy "Eldöntöttem, megyek, és igen izgulok, de ha van
valami, megoldok mindent!"
Ez is az elmúlt napok és az előkészületek
tanulsága, valamint egy olyan dolog, amiről anno a mentorálás alatt is
beszélgettünk, hogy le kell(ene) tudni hántani az érzelmeket a tényekről.
Hiszen ha azok rendben vannak, vagyis ha minden elő van készítve, ha
beszereztem minden információt akkor már lehet lazítani, hiszen az izgulást
sokszor nem is az önbizalom hiánya, hanem az információ hiánya okozza.
Szóval itt lebegek, most már az óceán felett,
és arra gondolok, hogy mennyit változtat egy ilyen közösség az emberen!
Húzzuk-vonjuk egymást előre, aki elül, az megpiszkáljuk, mint ahogy engem is
piszkál néha egykori mentorom, vagy a
hat alkalomból összeszedett számtalan benyomás és input, amit tőle
kaptam. Mostanában leginkább az, hogy szervezzem meg a ToDo-kat a dolgaim körül, és ne
agyaljak sokat tovább azokon, ha már el vannak intézve. Hagyjam meg az energiát
arra, hogy élvezzem az életet és tiszta maradjon a fejem.
Úgyhogy akkor megyek is, elmesélem, akinek csak
tudom, hogy milyen ügyesek vagytok, mennyi mindent tanulunk egymástól és
mennyire inspiráló a közösségünk!
(Frissítés:
a cikk szerzője időközben földet ért és már csak feleannyira izgul.)
Comments
Post a Comment