Karantén-történetek a világból – Barcelona, Spanyolország

A karantén sokadik napján, mikor már belerázódtunk talán az otthoni kényszerpihenőbe, elindítunk egy sorozatot, melyben személyes történeteket olvashattok arról, hogy a világ különféle csücskeiben hogyan élik meg az emberek a rendkívüli helyzetet. Ezúttal Dajana írását olvashatjátok Barcelonából.

„Nálunk egy hete, csütörtökön, március 12-én jelentették be, hogy másnaptól bezártak az iskolák. Akkor mentem üzletbe, és szembesültem azzal, hogy a pánik elkezdődött, mert az emberek felvásárolták a boltot. Pénteken voltunk kint utoljára együtt egy nagy sétára, parkba persze már egész előtte való héten nem jártunk, de jólesett a levegőre kimenni. Az esti híradóból tudtuk meg, hogy éjféltől életbe lép a 15 napos karantén így hát bent ragadtunk a lakásban.

A fél éves kislányunk nagyon rosszul viseli, hogy nincs kocsikázás. A négy éves kislányom elég jól bírja, a teraszon uzsonnázunk, és nagyokat szellőztetünk. Csak én járok le a kutyusunkkal és az üzletbe. Csak az élelmiszerbolt (szupermarket, pékség, hentes, halas) drogéria, dohánybolt és gyógyszertárak vannak nyitva, illetve a kis mindenes kiosk-ok. Az üzletebe bejutáshoz sorba kell állni, távolságot kell tartani a kasszáknál is fizetéskor, meg kell várni, míg az előtted lévő vásárló teljesen elrakodik. Lassan megy, de mindenki nagyon toleráns és türelmes. Persze nincs is hová sietni, ha csak nem vissza a négy fal közé. Legtöbben maszkot és kesztyűt hordanak kint az utcán, vagy legalábbis az egyiket.

Az iskolák elküldtek egy csomó dolgot, amit otthon csinálhatunk a gyerekekkel, amit éppen tanultak. Este 20:00 órakor mindig kimennek az emberek a teraszra, és tapsolnak azért, hogy köszönetet mondjanak, és szolidaritást mutassanak az egészségügyben dolgozókkal. Bár a napokban már egész 15 perces ujjongás, zene és "buli" lett belőle.”

Köszönet a történetért, és nagy üdvözlet Barcelonába!