Karantén-történetek a világból – Meilen, Svájc

Barcelona után most Zürich mellé utazunk, onnan kaptuk a második karantén-történetet. Köszönet Melindának, hogy megosztotta velünk!

"Mivel egy hétvége alatt látványosan megugrott a pozitív esetek száma, ezért  2020. március 16-ától Svájcban is kivételes vészhelyzetet hirdettek. Minden üzlet, étterem, szolgáltató intézmény - az élelmiszerboltokat, gyógyszertárakat és postát kivéve - iskola és óvoda bezárt. Valójában azonban korábban kezdődtek a változások. Az olasz határhoz közeli kantonokban már hetekkel ezelőtt szigorú intézkedéseket vezettek be, hogy csökkentsék a járvány terjedését. Sok cégnél a döntéstől függetlenül már elrendelték a home office-t. Ezt és a környező országok reakcióit látva annyira talán nem ért bennünket váratlanul a karantén. A felvásárlás természetesen itt is elindult. Én személy szerint csak a közeli Aldiban szembesültem üres polcokkal, és vannak termékek, amikből átmenetileg hiány van, de folyamatosan próbálják feltölteni a készleteket.

Mi azt látjuk, hogy az itt élő emberek egyre fegyelmezettebbek. Napról napra kevesebben vannak kint. Aki egy hete még legyintett az egészre, most az is igyekszik betartani a bevezetett szabályokat. Az üzletekben egyszerre legfeljebb öt vásárló lehet, a sorban pedig egymástól két méter távolságot kell tartani. Mi Zürich mellett lakunk egy kisvárosban, itt egyáltalán nem tapasztalunk pánikhangulatot. Természetesen érezni, tapintani, hogy valami más lett. A mellettünk lévő iskola és játszótér nemrég még gyerekzsivajtól és kacagástól hangos udvara most néma. Ha szembe találkozunk valakivel az utcán, automatikusan növeljük a távolságot vagy átmegyünk a másik oldalra, a szomszédokkal már csak a teraszablakból csacsogunk. A minap láttam, hogy két anyuka az út két oldalán tolta a babáját és úgy beszélgettek egymással, de olyanok is voltak, akik így futottak. Ettől függetlenül, én nagyon örülnék, ha végre itt is teljes kijárási tilalmat rendelnének el. Bár magam ellen beszélek, mert hát ki szeretne a négy fal között lenni, de hiába mozgósították már a katonaságot, hiába folyamatosak az ellenőrzések, sajnos így is sokan nem tartják be a szabályokat, és ezzel veszélyeztetik mások egészségét. Vannak ismerőseink, rokonaink Olaszországban, olyanok is, akik már átestek a víruson. Nincsenek illúzióim, és kérlek, nektek se legyenek. Ha mi emberek nem teszünk azért, hogy ez ne szabaduljon el, akkor hiába a világ egyik leggazdagabb országa, nincs az az egészségügy, ami ne omlana össze.

Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert együtt lehet a család. A férjem már egy hete itthonról dolgozik. Ez egy másfél és egy négy éves gyerkőc mellől azért nem kis kihívás. Mivel az én vállalkozásom egyébként is kezdeti stádiumban van, és javarészt offline tevékenységhez kötött, ezért most igyekszem menedzselni a hétköznapokat, hogy a lehető legpozitívabban éljük meg a ránk váró heteket, hónapokat. A gyerekek egyelőre jól viselik a helyzetet. Remélem, hogy bennük az marad meg, hogy milyen jó, hogy apa is itthon volt, és milyen sokat játszottunk.

Rossz, hogy nem mehetünk játszótérre, és a kislányom nem találkozhat a barátaival, de panaszra egyelőre nincs okunk, mert itt Svájcban körülveszi az embert a természet, könnyű olyan helyet, erdőt, mezőt találni, ahol nem kell érintkezni másokkal. Sokkal nehezebb, hogy eddig havonta találkoztak a nagyszülőkkel, és ez most ki tudja meddig elmarad. Eddig is szinte napi telefon/skype kapcsolatban voltunk velük, de most még inkább felértékelődött az "együtt" töltött idő. Imádkozunk, hogy újra mesélhessenek, újra énekelhessenek az ölükben ülő unokáknak, és hogy legyen még sok-sok nagy ölelés."

Köszönjük a történetet, sok-sok üdvözlet Meilenbe!

Eddigi karantén-történeteink:

Barcelona