Karantén-történetek a világból – Bali, Berlin és Arizona
Három rövidebb bejelentkezést
engedünk most útjára a nagyvilág három szegletéből.
Bali (Indonézia) – „Én nagyon szerencsés vagyok így a karantén idején, messze a városoktól.
Mi kint élünk Bali keleti partján, és minden ugyanolyan csendes, nyugodt és
napsütötte, mint az év összes többi napján. A madarak csicseregnek, a hullámok
morajlanak, helyi farmerek termesztenek, és az élet megy tovább a maga
megszokott keretében. Amit változtatok személy szerint, hogy kevesebb időt töltök
a laptopon, és többet a természetben, meditáció és self-reflexióban.”
Berlin
(Németország) – „Az elmúlt két hét
egy valódi érzelmi hullámvasút volt. A bizonytalanság a legnehezebb, ezt azzal
ellensúlyozom, hogy arra figyelek, amire hatással lehetek itt és most. Önként
döntöttünk az itthon maradás mellett, a városban csak mától rendeltek el
szigorítást. Nagyon hálás vagyok a társamért, rengeteget jelent, hogy ketten
csináljuk. Szabadúszóként a munka folytonosságát még nem látom tisztán, de
optimistán és kreatívan keresem a lehetőségeket. Az elmúlt hónapok rohanásában
halasztgattuk az otthonunk befejezését, most kifestettük a nappalit, a férjem
ezermesterré lépett elő, fúr és szerel. Közösen megegyeztünk egy napirendben,
amit kisebb-nagyobb sikerrel igyekszünk tartani, és jóval több odafigyelést
igényel, hogy hogyan szólok a másikhoz. Sajnálom az időt és energiát a negatív
és ego-központú viselkedésre, bár néha becsúszik egy-egy vita. Az égiek is
velünk vannak, egy hete ragyogó napsütés van Berlinben, ahol alapesetben a
szürke felhők szinte állandó vendégek. Nekem a legtöbbet a másoknak való segítés
adja, ehhez hatalmas eszköz az online tér, és a bátorságom is megjött hozzá,
ami eddig mélyen lapult valahol. Létrehoztam egy önismereti csoportot, ahol
egymást támogatva erősítjük a belső erőforrásainkat:
https://www.facebook.com/groups/belsoero/. Vigyázzatok magatokra, egymásra és
maradjatok erősek!"
Arizona (USA) - „Szerencsések vagyunk ebben a furcsa, katasztrófa film szerű időszakban.
Arizonában a sivatagi éghajlatnak és a ritkán lakott településeknek
köszönhetően lassabban terjedt a vírus. Férjem
is és én is tudunk otthonról dolgozni. Kislányunkkal pedig felváltva
foglalkozunk. Enyém a délelőtt övé a délután. Átalakítottuk a lakást, hogy
nyugodtan tudjunk dolgozni, edzeni és kézműveskedni. Igyekszünk tartani a napi
rutint.”
Köszönjük nektek, Estela, Zsanett és Nóra, nagy üdvözlet mindenkinek!
Eddigi karantén-történeteink:
Comments
Post a Comment