"Mint a gyümölcs a fán"
Írta: Tanczer Viki
Bepakoltuk azt a csomagmennyiséget, amivel 2 napra vagy akár 2
hétre is el lehetne utazni. Akinek gyereke van, az tudja, hogy így vagy úgy, de
mindenképp tele a csomagtartó...
Gurulunk már egy ideje és egész úton hazafelé azon gondolkodom,
hogy miként fogom felköszönteni két hete nem látott anyukám. Addig világos,
hogy lesz virág meg valami apróság, de mit mondjak majd először is?
Ha megérkezünk majd (miután kiveszi az 'onokát' az autóból és ők
ketten lefutották a "jól beleprüszkölök a nyakadba" c. üdvözlős
köröket), akkor talán valami kedvest, szépet neki, mikor a két oly ismerős
karját felém nyújtja ki.
Amíg a dugóban ülünk az autópályán, azzal szórakoztatom magam,
hogy mindenféle emléket felidézek. Eszembe jut számtalan szebbnél szebb
gondolat, így azt sem tudom, hogy hol járunk, mert nekem most állni látszik az
idő, bár az autó halad.
Aztán vasárnap reggel (ő persze már rég szorgoskodik, mire én
előbotorkálok kócos fejjel a szobából) mikor a konyhába toppanok és odalép hozzám
anyukám, akkor én megölelem majd és csak csüggök rajta szótlanul.
Tisztára mint a gyümölcs a fán.
Az eredeti szöveget a Gyerekek a Föld körül c. oldalon olvashatjátok
Comments
Post a Comment