Megint én? Megint én! – Mentorprogram 3.0

Mindig jó tanuló voltam. Szerettem is tanulni. Az egyik legjobb érzés az szokott lenni a suliban, amikor röpdolgozatot írtunk, és én tudtam a választ a kérdésekre. Munka mellett is tanfolyamokra jártam: technikum, nyelv, ilyen-olyan ismeretek. A gyerekek megszületésével azonban elröppent a szabadidő, az energia, és a kedv is csak halvány, távoli ködfoltként úszott tova.

Írta: Tanczer Bernadett

Régen a vizsgák sikerélményt adtak, sokat dolgoztam-tanultam érte, teljesítettem egy szintet, bizonyítványt is kaptam róla. Most ez már elmaradt. Jóllehet, a gyerekeket szépen nevelem, elvégzem a tennivalóimat, a külsőm sem vészes, és majd ha visszanézek öreg koromban erre az időszakra, 80%-ban így csinálnám megint.

Ha háztartásbeli lennék. De nem vagyok az.

Teljesítenem kell magamnak, az otthonomnak, a családomnak, a jövőmnek, és jó lenne, ha ez mind passzolna az álmaimhoz is… Elvárásaim vannak magam felé, ez a legújabb újra-felfedezésem magammal kapcsolatban. Eddig elég mélyre el volt süllyesztve ez a vágy, de lassan előjött. Aztán egyre jobban kinyílt a szemem, és magam is kutatni kezdtem a lehetőségeim után.

Így jött a látómezőbe a Femspace és a Mentorprogram: sok ember, akik már megéltek egy-két dolgot, letették az asztalra a maguk legjavát, elértek egy lépcsőfokot, és most, egy következő életszakaszban összefognak, megosztják egymással a tapasztalataikat, tanácsokat adnak, és megint lépnek egyet felfelé. És ez így van jól.

A Mentorprogrammal egy új barátot kaptam, aki mellém állt, javaslatokat – és utasításokat – adott, és már a személyes habitusával is ráncba szedett engem. Véleményezte az addig összegyűjtött ötleteimet, beadandó leckéket adott fel, és mosolyogva közölte, hogy másnap megnézné…
Én, a zárkózott, csendes anyuka nyitottam a világ felé, Facebook csoportom lett, amit úgy gondozok, öntözgetek, mint egy virágoskertet.

A mentorommal közös hónapok alatt az önbizalomról, a vállalkozóvá válásról, az odáig vezető útról, a lépésekről, előnyökről-hátrányokról volt szó. Ez a folyamat, vagyis az információ begyűjtése, a saját elképzelések kidolgozása, a megvalósíthatóság kérdései egy szuper önismereti folyamattá álltak össze.

Mindig is csodáltam azokat, akiknek van erejük a vállalkozói státuszhoz, de minél több részletet megismertem, annál kézzelfoghatóbb lett az egész. A könyvelés, a hivatalos ügyintézés, a befektetendő munka (és tőke) az a rész, amit én adok. A mentor viszont abban is segít, mi legyen a célpiac, az arculat, vagy a személyiséged mely oldalát add a többi ember felé, hogy ők is megismerjenek téged, megkedveljék az általad adott terméket/szolgáltatást.

Egy amerikai felmérés kimutatta: az emberek átlagosan 6-7 féle szakterületen dolgoznak életük folyamán. Ez nem kevés. Sok-sok tanulás, ismeret, gyakorlat, tapasztalat kell ahhoz, hogy megálljuk a helyünket az elvárásoknak megfelelően. Akár munkahelyet váltunk, akár országot, a továbblépés bizony nem egyszerű. 

És ott van egy másik tényező: az IDŐ…

Vajon mennyi időnk van tájékozódni, elsajátítani, felpörögni, sikerre vinni a választott területet?
Nem csak egyféle út vihet a sikerig – és külön-külön is tanulságosak, jók lehetnek, de az biztos, hogy nincs időnk mindet kipróbálni.

Mi lenne, ha valaki ilyenkor kézen fogna, és azt mondaná, segít, hogy hamarabb célhoz érj, hamarabb megálld a helyed, hamarabb elismerést és anyagi biztonságot teremts magadnak?

Egy ilyen segítő figyelem egy másik embertől… felbecsülhetetlen!

Fotók: pixabay