Mentortalálkozó télvíz idején

November utolsó napjaiban második alkalommal ültek össze a Mentorprogram 3.0 szervezői és mentorai, hogy tapasztalatot cseréljenek és jó tanácsokkal lássák el egymást a mentorálással kapcsolatban.

Írta: Tanczer Viki

Jómagam ezúttal sem az egyik, sem a másik oldalt nem képviseltem a találkozón, mert ebben a programban nem veszek részt, de mindenképpen kíváncsi voltam, hogy a harmadik etap lebonyolítása milyen újdonságokat tartogat a résztvevők számára.

Arról már rögtön a találkozó elején meggyőződhettem, hogy a mentorcsapat professzionálisan halad előre, hiszen az első érintett és átbeszélt téma a titoktartás és a diszkréció volt. Ez egy olyan lefektetett, biztonságos alap, mely az egész találkozót és egyben a programot magát is meghatározza: nevek egyáltalán nem hangoztak el, így kívülállóként egy élvezetes, szakmai, módszertani beszélgetést hallgathattam végig, mely a legmesszebb menőkig távol állt mindenféle „kibeszélő show”-tól.

Nagyon érdekes volt látni, hogy egy mentor szerepe milyen könnyen összemosódik egy (karrier) tanácsadó, szociális munkás, lelki segély szolgálatos, life coach, a mindent tudó tanárnéni, esetleg a nagy bölcs szerepével. Továbbá azt is, hogy milyen könnyű átbillenni a mentorálás határán az egyik vagy a másik irányba, és mekkora fegyelmet igényel mindkét féltől a mentorálási folyamat, hogy mindketten a legtöbbet hozzák ki a találkozásokból.

Mi is a mentorálás?

A mentorprogram útmutatója szerint a mentorálás egy kooperatív tanulási forma, mely egyrészt a résztvevők együttműködésén alapul, viszont ugyanolyan fontos az egyén felelőssége is a folyamatban. Mondhatjuk úgy is, hogy minkét félnek bele kell tenni magát aktívan a programba, hogy a maximumot hozhassák ki belőle.

„A mentorálás az egymástól tanulás (peer learning) hatékony formája, mely a felek számára kölcsönösen hasznos. Mindkét fél számára fontos érzelmi és szellemi kapcsolat, mely során a mentor és a mentorált együttműködési és kommunikációs készségei fejlődhetnek, új szempontokat találhatnak, új ismeretekre és készségekre tehetnek szert, valamint pozitív hatással lehet a folyamat a karrierjükre, szakmai előmenetelükre.”

A mentor olyan személy, aki tudásával és tapasztalataival képes mások személyiség-, készség- illetve karrierfejlődését elősegíteni egy vagy több területen. Ő nem feltétlenül szakember, de az adott helyzetben vagy témában nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint a mentorált, ezért támogatni tudja a mentoráltat céljai elérésében.

A mentorált részéről fontos az elkötelezettség, a motiváció, az együttműködés, a megfelelő kommunikáció, hiszen így tudja megkeresni és megragadni a lehetőségeket a tanulásra, fejlődésre. Fontos tudnia elfogadni a mentorált szerepét, nyitottnak lenni a mentor által nyújtott segítségre, útmutatással önállóan megkeresni és befogadni az új ismereteket, információkat.

Egy ilyen felállás segíti elő azt, hogy jó esetben a mentor nem cselekszik a mentorált helyett, hanem abban segít, hogy a mentorált reális célokat tűzzön ki, képes legyen a kudarcokat elkerülni, feldolgozni vagy azok ellenére önbizalmát, tettre készségét megőrizni, céljai érdekében hatékony lépéseket tenni és a vállalt feladatait elvégezni.

„Beülünk egy kávéra? – Igen, dolgozni.”

Nem véletlen, hogy a mentorprogram ideje alatt a konzultációk mennyisége és azok hossza is időben behatárolt. Természetes, hogy a személyes ismeretség magával hozza a másik iránti érdeklődést, de az időbeli korlátok azért is vannak, hogy a találkozók ne alakuljanak át pszichoterápiás kezeléssé, vagy traccspartivá. A fókuszált munka, a célok megfogalmazásával, a stratégiaalkotással, a cselekvéssel, visszacsatolással töltött idő, vagyis a hatékonyság az, ami a minkét fél számára sikerélményt hozhat.

„Sapka, sál, kesztyű, Google megvan?”

A mai ember egyik legjobb barátja a Google és az internet, mivel bármi kérdésünkre már a bepötyögés pillanatában elkezdi a rendszer megadni a választ. Hol tart ma már a tudomány?! 😃

Az információ önálló megkeresése, a saját input bevitele a mentorálási folyamatba, a házi feladatok elkészítése, a felkészülés a mentorált részéről elengedhetetlen a fejlődéshez.

A mentornak nem feladata és nem is lehet felelőssége, hogy átrángasson valakit az úttesten, aki még nem öltözött fel, és zokniban, kabát nélkül álldogál a túlsó oldalon. Abban nyújthat ugyan segítséget, hogy melyik ruhát vegyük fel, hogy divatosak legyünk, és melyik sapkához melyik sál passzol, de azért mindenkinek önállóan is tudni kell felöltözni.

„Ha fázol, fuss egy kört!”

Mivel a mentor és mentoráltja között egy bizalmi kapcsolat alakul ki, melynek alapja a tapintat és a kölcsönös tisztelet, akarva-akaratlan előbukkannak olyan érzelmek is, mint a szimpátia és együttérzés. Mindezt nehéz lehet félretenni, ha a mentoráltat igenis noszogatni, esetleg fenékbe billenteni kell, hogy a benne lévő svung erőre kapjon és elkezdjen haladni a maga útján.

Kinek nem mondták gyerekkorában a szülei, mikor didergett az utcán, hogy „Fuss egy kört, aztán átmelegszel!”. Hát, valami ilyesmit csinál egy mentor is. Látja, hogy miért nem jó a mentorált közérzete, tudja a hosszú távon alkalmazható megoldást, el is mondja, de a másik fél lesz az, akinek le kell futni a köröket. Hogy jobb lenne inkább a futkosós jó tanács helyett egyszerűen egy hősugárzót és egy plusz pulcsit kapni? Lehet. De ha a hősugárzó elromlik, a pulcsi meg kimegy a divatból, akkor mi marad? Egy előre programozott kudarc, ami csak újabb frusztrációhoz vezet. Ezért kell egyfajta szakmai távolságtartás a munkafolyamat alatt, hogy a mentorált ne egy tejszínhabos forró csokit kapjon a kezébe egyszeri fogyasztásra, hanem annak a receptjét, mellyel bármikor tud magának (vagy másnak) meleg italt készíteni.

„Te miért ülsz itt ezen a széken?”

Hogy kinek mi a célja a programban, ez egyénileg nagyon különböző. Sokszok pontos definiálásra vár, mert előfordulhat, hogy a mentorált számára a folyamat elején egyszerűen az a cél, hogy legyen cél, amit nem kis munka feltérképezni és annak mentén egy személyre szabott stratégiát kialakítani.

A találkozó során láthatóvá vált, hogy a kölcsönös támogatás, a fejlődés mint sikerélmény nem csak a mentoráltaknak, de a mentoroknak is nagyon fontos motiváció. Az összejövetel alatt pedig többször az is volt az érzésem, hogy a mentorok egymásnak is mentorai, így az egymástól való tanulás, ez a közös, önkéntes erőfeszítés, nem csak a mentoráltaknak, hanem minden programrésztvevőnek (beleértve a szervezőket is!) egyaránt a javára válik.

Így mentorálunk mi. 😃