2019 a nő(i) irodalom éve?

A tavaszos hangulatban, amikor a színek, illatok és könyvfesztiválok szezonja beköszönt, válasszunk a könnyed tulipánok és limonádék mellé néhány ígéretes kötetet is. Nagy év lesz ez a mostani, lássuk, miért. Ajánló és kedvcsináló következik.

Írta: Serbán Brigitta

A tavalyi év közhangulatát nagyban meghatározta a 2017 őszén kipattant, majd futótűzként tovább terjedt #MeToo mozgalom. Ennek fényében robbant még nagyobbat az irodalmi Nobel díjat jegyző nagy múltú és komoly presztízsű Svéd Akadémia tagjait érintő botrány. Noha az eset alapjaiban ingatta meg az Akadémia intézményét, lett ennek a vitathatatlanul szomorú eseménynek előremutató hozadéka is.

Az irodalom a médiafigyelem középpontjába került. Írók és könyveik körül élénk párbeszéd kezdődött, amely magával hozta az irodalomhoz való hozzáállás átértékelését is. Minthogy a 2018-as akadémiai díjkiosztó – érthető okokból – elmaradt, egy spontán szakmai kezdeményezés nyomán megalakult a New Academy, amely az irodalom és a könyves szakma potentátjai mellett a közvéleményt is megszólaltatta. A New Academy létrejöttében nem is az volt a legszebb, hogy az irodalmi élet szereplőit azonnali összefogásra ösztökélte, hogy akadémikusok mellett a könyvtárak, könyvesboltok, sőt, az utca olvasó emberének segítségét és véleményét is kikérte, hanem az, hogy azonnal új irányt szabott az irodalmi gondolkodásnak azzal, hogy síkra szállt a női írókért.

Az NA alapítók norvég zsűrije javaslatot tett arra, hogy mostantól évente két szerzőnek: egy női és egy férfi írónak is odaítéljék az életműdíjat. Egyúttal pedig a szakmai és közönségszavazás nyomán decemberben megválasztották 2018 irodalmi díjazottját: Maryse Condét, a karibi írónőt.

Márciusi a hír, hogy a Svéd Akadémia újra összeállt és idén ősszel kihirdeti 2019, sőt pótlólag 2018 díjazottját is. Már most folyik a találgatás, hogy vajon megszíveli-e az új szakmai zsűri az utóbbi egy év véleményformáló fejleményeit. Figyelembe veszi-e majd az amúgy nagyon is jogos igényt a női írók munkájának elismerésére. Gyarapodik-e végre az irodalmi Nobel díjjal kitüntetett illusztris női társaság létszáma. A korábbi évek nagy befutói között voltak női szerzők (2015: Svetlana Alexievich, 2013: Alice Munro, 2009: Herta Müller, 2007: Doris Lessing, 2004: Elfriede Jelinek), de még velük együtt is a valaha kiosztott 114 díjazott között húsznál is kevesebb a nő. Az arány lesújtó.

Ezért jogos most a remény, hogy az irodalmi világranglista élére valóban a számos kiváló kortárs írónőink egyike kerülhet.

Nagy esélyes a sorozatadaptációk királynője, Margaret Atwood, akinek egyébként egy izgalmas Master Class-ja is elérhető, ha valaki beváltaná gyerekkori álmát, és kipróbálná magát a kreatív írásban.

A mi tavaszi üzenetünk nektek most az, hogy olvassatok tőlük, a nagy befutóktól és a nagy esélyesektől! Azoknak, akik esetleg elvesznének a sok kiváló írónő között, szeretettel ajánlom az én idei első nagymenő választásomat: Alice Munro Ifjúkori barátnőm című kötetét.

Beszédes címével remek ajándék lehet szülinapra, lánybúcsúra is, de én azt gondolom, nem hiányozhat a könyvespolcunkról! Bátran mondhatjuk, hogy Alice Munro a novellák új generációját teremtette meg, így hát érdemes megismerkedni velük.  Véletlenül se ijedjünk meg a csajos-cukros borítótól, kőkemény valóság és vérprofi irodalom vár ránk minden oldalon. Munro híresen tökéletes arányérzékkel mélyíti el a történeteit, amelyek itt kivétel nélkül érzékenyen árnyalt női karaktereket és sorsokat tárnak elénk, noha csak ritkán hosszabbak 30-40 oldalnál. Nem lehet az kifogás, hogy nincs rá időd, erre biztosan lesz! Amíg megsül a csirke a tepsiben, pont elfogyaszthatunk egy Munro novellát. Azt nem tudom, jobban csúszik-e utána az ebéd, de az biztos, hogy segít megérteni azt a törekvést, amellyel ez a blog és az új világirodalmi értékrend megszületett.

Pazar női íróink vannak, akik rólunk, értünk és nekünk (is) írnak.

Itt az ideje, hogy az őket megillető helyre kerüljön a munkájuk. A kezetekbe!

Jó olvasást kívánunk!