Anyafurdalás

Sokan vagyunk édesanyák a világon. Egy vagy több gyermeket nevelünk, háttérország vagyunk a férjünknek, vagy éppen a karrierünket próbáljuk egyengetni, tanulunk, sportolunk, koordinálunk, nevelünk, háztartást vezetünk, próbálunk egyensúlyozni a család és az én-idő mezsgyéjén. Különbözünk, de egy valami közös bennünk, mindegyikünk legalább egyszer az anyaság idején megtapasztalta vagy folyamatosan tapasztalja a lelkiismeret-furdalás keserű érzését… egyetlen szó ez, amit mind a legjobban ismerünk, és hogy mi a jó szó rá? Anyafurdalás.

Írta: Pöőr-Tóth Krisztina

A kétségek közt vergődés legnagyobb ismerői az édesanyák. Ez valahogy biológiailag belénk van kódolva, hogy folyamatos bűntudatot érzünk, ha egy kicsit is a gyerekek elé helyezzük magunkat. Valahogy azt vettem észre, hogy társadalmi elvárás is, hogy ha az ember lányának gyermeke születik, mindent feladva áldozzon az anyaság oltárán, hogy magunkat nem kímélve, lemondva alvásról, hobbiról, sportról, szépségápolásról csak a gyereknek éljünk. Aztán a közösségi média fénykorát élve, elkezdett az Instáról és Facebookról is az “ölünkbe” ömleni a sok tökéletes mami, akik a kép kedvéért, full sminkben, pöpec hajjal, szájcsücsörítve a gyerekkel pózolnak és hashtag halmokkal jelzik, hogy #igenmegcsináltam, #3napalattleovadtakakilókúgynézekkimintegytini, #akinemcsináljautánamszaranya.

Sok nő számára segítség hiányában azonban a sportolás és szépségszalonba járás nem mindig kivitelezhető, vagy éppen nem tud fényes karriert befutni, mert nem úgy alakultak a dolgok szülés után és kiesett a munkaerőpiac lendületéből. Mindenki próbálkozik a lehető legtöbbet kihozni magából.

Kíváncsiak vagytok, hogy számomra mi volt a legnagyobb anyafurdalás? Én mint itthonról dolgozó édesanya, ezt viszonylag elég korán megtapasztaltam. Ami a kettősség rossz érzését keltette bennem, az a munkám volt.  Mikor megszületett Liza, hamar beállt a rendszer, szerencsés voltam, mert valahogy könnyedén kialakult az alvási idő és a munkát úgy tudtam igazít, ahogy Lizának jó volt. Azt hittem -én naiv- , hogy ez majd így lesz a későbbiekben is… sajnos nem.

Rá kellett jönnöm, hogy komoly logisztikát igényel az, hogy kitaláljam melyek azok az időpontok, mikor a munkámmal is haladni tudok, de kislányom is úgy érzi, hogy sokat játszom és foglalkozom vele. Természetesen a férjem amiben tud, segített és segít is, de amikor ő nincs otthon, mert dolgozik és egyedül vagyok Lizával, akkor előjöttek ezek az érzések.  Aztán nyilván mióta bölcsis, napközben intézem a munka nagy részét, de volt, hogy pl. SOS kellett megírnom egy emailt, ajánlatot, amikor már délután Liza otthon volt velem. Az elején azt gondoltam, nem jó, hogy azt látja a laptop mellett ülök, akár csak 15 percre is (most lehet édesanyák százai horkannak fel „hát mit lát ez a gyermek?!”) de rájöttem, engem is egy keményen dolgozó édesanya nevelt fel, egyedülállóként, nagymama segítségével, és csodás gyermekkorom volt. Anyukám sokszor mondja a mai napig is, hogy bánja, hogy akkor sokat dolgozott. Én pedig mindig megnyugtatom, hogy mindent jól csinált, hiszen a szabadnapokat, nyarat, szabadideje minden percét velem töltötte. Sokat kirándultunk, játszottunk, Balatonra jártunk és mikor pedig dolgozott, élveztem, hogy a Nagyimnál lehetek.

Rengeteget agyaltam ezen, és rájöttem, hogy szeretném, hogy azt lássa Liza, ami vagyok. Szeretem a munkám, szeretek dolgozni és fejlődni. Akarom, hogy tudja, nem adtam fel magam, hanem inkább próbálom ügyesen összeegyeztetni az életet, és remélem jó példát mutatok neki azzal, hogy megmutatom, egy nő a gyermekvállalás után is lehet céltudatos és sikeres. Ha ránézek egy vidám, boldog gyermeket látok, és remélem, ha évek múlva beszélek vele erről, akkor majd azt mondja nekem, amit anno én is Anyukámnak: “Nekem fantasztikus gyermekkorom volt!”

Merjünk önmagunk lenni, hölgyeim! Mutassuk meg gyermekeinknek, hogy kik is vagyunk. És adjunk teret a vágyainknak az Anyaság mellett. Egy hobbinak, a sportnak, munkának, tanulásnak… Ezek vagyunk mi, a világon élő összes édesanya. Éljünk anyafurdalás nélkül!

Boldog Anyák napját!