A felemelkedés pillanata

Hogy őszinte legyek, amikor először megláttam egy online könyváruház oldalán Melinda Gates A nő helye című könyvét, az első gondolatom a felháborodás mellett az volt, hogy egy kiváltságos helyzetben lévő, amerikai fehér nő nem írhatott ilyen címmel könyvet. Az egész valahogy nagyon disszonáns volt. Nem kellett sokáig kutatnom, hogy kiderüljön, ilyen címmel, és most már mondhatom azt is, hogy ilyen tartalommal, nem is írt.

Írta: Bősz Lilla

Nem mennék bele, hogy miért gondolhatta a fordító, illetve a kiadó, hogy ez a könyv ezzel a címmel kerüljön a magyar piacra, messzire vezetne. Azt viszont állíthatom, hogy az a könyv, amit én - végül eredetiben - olvastam, arról szól, hogy hol és hogyan keres Bill és Melinda Gates alapítványa kitörési pontokat a fejlődő országokban a mélyszegénységben élő nők és azok családjai, közösségek számára. Ennek a könyvnek az a címe, hogy The moment of lift, vagyis A felemelkedés pillanata.

A könyv és az alapítvány olyan pontokat keres a nők életében, ahol, ha segítséget kapnak, kikerülhetnek a mélyszegénységből, megváltoztathatnak tradicionális, de veszélyes gyakorlatokat, felülírhatnak régi, elavult mintákat. Ezzel máris ingoványos talajra tévedtünk, hiszen egyrészt láttunk már olyat, hogy a magukat okosnak képzelő, jellemzően fehér nyugati kultúra képviselői elmennek a fejlődő világba, és ott elmondják az elmaradott bennszülötteknek, hogy mi a tuti. Ez sok jóra nem szokott vezetni. Pláne, ha az egyik alapötletünk az, hogy népszerűsítsük a családtervezést, fogamzásgátlást olyan társadalmakban és népcsoportok között, ahol a szülő nőknek a falusi bölcs (jellemzően férfi) ad szoptatási tanácsot, vagy az épp kihűlő testű újszülöttet azért nem merik az anyával testkontaktusba helyezni, nehogy a babát éppen „elragadó gonosz”, az anyát is magával vigye.

Könnyen érezhetjük úgy, hogy atyavilág, itt most tényleg egy általában a szélsőjobb által hangoztatott megoldást próbálunk felajánlani a túlnépesedő társadalmaknak? Igen. Viszont ennél sokkal szofisztikáltabb a téma, példákon keresztül megérthetjük azt is, hogy a sokgyermekes afrikai, indiai nők szívesen megállnának néhány gyereknél, hogy ők és a gyerekek is egészségesebben, jobb életkörülmények között élhessenek, de sokszor a lehetőség (fogamzásgátló eszköz), a tudatlanság vagy a tradíció miatt erre nincs lehetőségük. Innen szép nyerni.

Ugyanakkor azzal, ha változtatunk ezeken a szokásokon, mintákon, egyúttal felelősséget is vállalunk azokért, akiket kiszakítunk a megszokott szabályrendszerből, és arra biztatjuk őket, hogy teremtsenek újakat.  A mód azonban, ahogy Gates és az alapítványa közelít a problémákhoz, helyi szervezeteken, aktivistákon keresztül, és finoman, alázattal, türelemmel tesz javaslatokat a problémák megoldására, elhiteti az emberrel, hogy ez nem feltétlenül egy zsákutca. Ezek voltak számomra a könyv legérdekesebb részei.

Ehhez képest ugyanakkor kicsit hosszadalmasnak éreztem a párkapcsolati partnerségről vallott nézetek fejtegetését Melinda és Bill Gates házasságának példáján keresztül, amivel kétségtelenül messzemenőkig egyetértek, de kicsit kilógott a nincstelen, sokgyermekes afrikai, indiai nőkről szóló történetek közül.

Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik a klímadepresszió, túlnépesedés és a populizmus globális terjedésének rémképei keltette szürke ködön túl szeretnének végre egy kicsit optimistább kicsengésű könyvet is elolvasni. A közép-európai pesszimista, cinikus belső hangunknak engedve lehet vádolni az írót azzal, hogy az amerikaiakra jellemző naiv optimizmussal örül az elért eredményeiknek, de azt gondolom, hogy akiben nincs kincstári optimizmus, az ne álljon filantrópnak.