Fanni Kapitány - Életmesék

Nehéz helyzetből indult. A csúcsra ért. Könnyek, válás, perek, vér-verejték. Ma megbecsült oktató pilóta. Hosszú volt az út.

Írta: Tóth Kinga
Szerkesztette: Tanczer Viki

Egy bécsi kávézóban találkozunk. Fanni 40 évesen csodálatos, gyönyörű, sugárzó. Pedig nem egyszerűen indult az élete. A kőbányai Havanna lakótelepről a világot, pontosabban a felhőket hódította meg.

- Német édesanyám és magyar édesapám romantikus egyetemista szerelméből születtem, a két bátyámmal együtt. Viharos kapcsolat volt az övék, néha a tettlegességig fajult. A szerelem gyorsan elszállt. Talán túl fiatalok voltak, talán túl korán jöttünk mi hárman gyerekek, talán a pénzhiány, vagy mindhárom együtt. Nem meglepő, hogy válás lett a vége. Egyedül maradtunk anyuval. A szabad szelleme, a gyakori távolmaradása, korán önállóságra nevelt minket a testvéreimmel. Arra a képességre, hogy önmagunkról gondoskodni tudjunk. Minden körülmények között.  – meséli az éppen második gyermekét váró kismama. Ez az élelmesség végigkíséri Fanni életét. Ahogy mondani szokták, a jég hátán is megél.

Kalandos évek, kudarcok, harcok

- Nem volt kérdés, 15 évesen jönnöm kellett Bécsbe, egy bentlakásos lánygimnáziumba. Megszenvedtem anyu döntését. Haragudtam is rá nagyon. Bár nyelvi nehézségek nem voltak, mégis nagyon egyedül éreztem magam még évekig. Ma már másként látom. Logikus volt a jövőm szempontjából, hogy egy bécsi iskolában tanuljak tovább. A harag, nehezteléssé finomodott.

Érettségi után, a Lauda Air légiutaskísérője lett Fanni. Hamar rátalált a szerelem. Még csak 22 éves volt, mikor megszülte a kislányát, Lunát. Mérlegelve mindkettőjük keresetét, úgy döntöttek, hogy az édesapa maradjon otthon Gyes-en a kislánnyal, így Fanni lett a családfenntartó. Azonban Luna még csak 4 hónapos volt, amikor Fanni rájött, hogy a férje egyfolytában csalja, míg ő távoli vidékekre repül, hogy eltartsa a családot.

- Szörnyű sokk volt és kiábrándulás. A világból akartam kiszaladni - meséli szomorúan - de, ekkor még kénytelen voltam szemet hunyni. Szükségem volt apukára, hogy valaki Luna gondját viselje, míg én dolgozom. Tudtam, hogy addig kell kihúznom, míg Lunát bölcsibe tudom íratni. Pontosan a második születésnapján elköltöztem a kislányommal.

Nem volt könnyű egyedülálló édesanyaként helytállnia. Barátok, kollégák vigyáztak a lánykára, míg Fanni a világ különböző pontjain teljesített szolgálatot. Ő mégis mert álmodni, sőt az álmaiért harcolni is. A fejébe vette, hogy pilóta lesz.

- 27 éves voltam, mikor kiköltöztem Lunával Floridába. Az addig összekuporgatott pénzemen először is megműttettem - az akkor még csak Amerikában létező módszerrel - a sok dioptriás szememet. Ez feltétele volt annak, hogy beiratkozhassak ott a pilóta iskolába. Másfél év alatt kaptam meg a képesítésemet. Ezalatt Luna a helyi egyetem ovijába járt, és remekül megtanult angolul.

Ám arra is ki kellett találnia valamit Fanninak, hogy az éjszakai repülések idején hol helyezheti el a kislányát. A megoldás Fanni édesanyja lett, aki ekkortájt Ecuadorban tanított a helyi német iskolában. Luna tehát repült a nagyihoz Dél-Amerikába, ahol az ottani oviban spanyolul is szépen megtanult.

Lehet ezt még fokozni? - kérdezem nevetve. - Persze – válaszolja - a java még csak most jön! - Fél év Norvégia következett, a kislányom részben velem, részben pedig a német nagyszülőkkel volt – szövi tovább történetét Fanni. 

Ezután azt hihetnénk, hogy nyugalmasabb évek következtek, hiszen Fanni kilenc évet egyhuzamban Bécsben töltött, kisebb-nagyobb légitársaságok és pilótaiskolák alkalmazásában. De, mint látjuk az élet nem ilyen egyszerű, legalábbis nem Fanninak. Az utolsó munkaadójával ugyanis rettenetesen megégette magát.

- Egyszerűen, nehezen dolgozta fel egy-két férfi kollégám, hogy nőként nagy tapasztalattal rendelkezem. Rendszeresen próbáltak a diákok előtt lejáratni, olyan hibákat róttak fel nekem, amiknek nem volt igazság alapjuk. Egyre kellemetlenebbé vált a helyzet. Akkor lett végleg elegem, amikor olyan mondatok hangzottak el, mint például, hogy nőként nem kellene nekem ebbe- vagy abba beleszólnom, és mit is tudhatnék én erről magyar létemre…

Perek hosszú sora következett. - Diszkriminációval vádoltam a volt cégemet, valamint női jogvédő szervezethez fordultam. Nem volt kérdés, mindkét pert megnyertem!

A legnagyobb viharok közepette pedig jött a csoda, egy csodálatos férfi képében. Aki nem fél Fanni határozottságától, inkább csodálja. Kitartóan mellette állt a keservesen hosszú perek alatt, támasza tudott lenni minden harcában. Hamarosan sor került az esküvőre is. Azóta is töretlenül rajong a feleségéért.

Az erős nő

Kislánya nevelése mellett nőként is helyt kellett állnia Fanninak egy férfiak uralta terepen, az arab világban. Ott, ahol meghatározott szerep jut a nőnek. A sors úgy hozta, hogy majd egy év munkanélküliség után, Jordániában kapott állást. Azonban a nagylánya az élsportot választotta. Kiváló szinkronúszóként, az osztrák válogatott tagjaként, a Bécs melletti Sportgimnáziumba nyert felvételt, amely bentlakásos rendszerrel működik.

- Lunát nagyon hiányolom magam mellől, hiszen megszoktuk a hosszú évek összeforrottsága alatt egymás közelségét. Nehéz volt elengednem a mi kis jól működő csapatunkból. De a maga 17 évével már szinte felnőtt, okos, szép nagylány. Újdonsült férjem szintén Bécsben maradt, hogy a szabad hétvégéken Luna szerető otthonba tudjon hazamenni. Újabb nehéz idők következtek. - meséli Fanni, és én ezen már meg sem lepődöm. Bekerült egy olyan pilótaiskolába, ahol egyedüli nőként, zömében helyi oktatók között, kizárólag az arab világból jövő diákokat tanított.

- A napi munka folyamán százszor hangzott el a pilóta diákok szájából: „Tisztelettel Fanni Kapitány!”,– de egyenruha nélkül maradtak a formális, egy arab világban megkövetelt szigorú szabályok, értékrendek. Csak a nőt látták bennem, a tisztelet szertefoszlott. Nap-mint nap éreztem, hogy a fojtó melegben megfulladok a rám erőszakolt földig érő leplekben. Vagy füttyszó, vagy lenéző tekintetek kísértek utamon. Rendkívül nehéz volt ilyen körülmények között, egyedül boldogulnom. Ne kérdezze, hogy bírtam ki tíz hónapot! Amint lehetőségem adódott, felmondtam. Akkor úgy éreztem, soha többet nem szeretnék arab országban élni. A sors fintora, hogy most mégis egy Dubai-i állás felé kacsingatok. Jól megfizetnének és ezúttal a férjem is velem tartana!

Minden jó, ha a vége jó.

A Jordániában eltöltött nehéz hónapok után Fanni élete rendeződni látszik. Egy angliai állás lehetőséget adott a friss házasoknak a családegyesítésre. Ezúttal a férje is elkísérte az oxfordi kalandra.

Újabb életszakasz, habár ezúttal tíz, kellemes hónap következett, bár már ez is a múlt. Ugyanis megfogant a várva várt baba. Így a nagylány mellett, az újabb gyermekkel februárban 4 fősre bővül a család. Azonnal a hazaköltözés mellett döntöttek. Fanni öröme határtalan. Miközben sorolja a lehetséges fiú neveket, csak úgy sugárzik. Valóban öröm nézni.

További Életmesék:
Kutyakötelesség
Ma az lehetsz, aki akarsz
Mozaik családi örökség
Két család, két identitás

Az Életmesék írója: Tóth Kinga, újságíró