Ma az lehetsz, aki akarsz! - ÉLETMESÉK

Már nem köt kompromisszumot. Korábban saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, mikor valaki eladja a lelkét. Az az élet azonban élhetetlen volt számára.

Írta: Tóth Kinga

Szerkesztette: Tanczer Viki

Sheila homlokegyenest másfelé megy, mint az általa sokat tapasztalt és egyáltalán nem kedvelt kiskapuk, megragadott lehetőségek. Őszinte az emberekkel, tiszteli a lefektetett szabályokat. Mindenáron az egyenes, de rögös úton halad. Nem volt ez mindig így...

- Édesapám azt mondta egyszer, hogy a valóság legkisebb elhajlítása is nyugtalansághoz vezet. Ma már az ő szavai szerint élek - kezdi történetét a 3 éve már gyógytornászként saját vállalkozását vezető gyönyörű félvér lány.  A kezelőhelységként szolgáló ízlésesen berendezett szobában beszélgetünk Bécs egyik előkelő negyedében.

Ghánából jövet- menet

Édesapja Ghánából, egy kis faluból, 23 évesen jött Magyarországra. Mindig is orvos akart lenni, tanulni szeretett volna, amire végül lehetőséget is kapott.

-Nagy családból származunk, hiszen arrafelé a világnak 10 gyerek után kecskét kap az anya. Hagyomány, hogy az első életben maradt gyereknek megvagdossák az arcát és hosszú haját rasztásítják, arra csilingelőket aggatnak, hogy elriasszák a rossz szellemet. Apu ennek a rituálénak ma is nyomát viseli az arcán.

Bár Ghánában ez megszokott, Sheilának európai fejjel követhetetlen, ahogy az afrikai rokonsága egy hatalmas fal mögötti birtokon él. Nagypapája 3 feleségét és az összes gyerekét kisbusz-trotro-vállalkozásából tartotta el. Ez a nem menetrendszerinti nyitott tetős buszjárat szállítja az embereket országszerte. Ebben a vállalkozásban próbálta ki a nagypapa Sheila apukáját is, de túl lassúnak bizonyult, így inkább a gimnáziumot majd az egyetemet is engedélyezte a család a legidősebb fiúnak.

Az egyetemet azonban politikai diákfelkelések miatt többször hónapokra bezárták. Nem csoda, hogy egy mindenáron tanulni vágyó fiatalnak hamar elege lett a helyzetből, így külföldi egyetem és ösztöndíj után nézett. A Pécsi Orvosi Egyetemre nyert felvételt, ahol az egyetem falai között hamar rátalált a szerelem is. Sheila édesanyja piros pólójában és farmerjában első látásra elvarázsolta a ghánai fiút. Diploma és házasság után nem sokkal Sheila is megszületett.

Sheila édesapja azonban hazavágyott. Úgy remélte, hogy végzett orvosként lesz lehetősége Ghánában munkát kapni, ezért rábeszélve feleségét, anyósát visszaköltözött családjával a szülőhazájába. Ez azonban nem bizonyult jó döntésnek. Semmi sem történt az eltervezettek szerint. Sheila édesanyja nagyon nehezen viselte, hogy nem tudta az Európában megszokott életet biztosítani gyerekének. Ezt tetőzte, hogy hosszú hónapok elteltével sem sikerült Sheila apukájának orvosként elhelyezkednie. A szörnyű félévnek akkor szakadt vége, mikor ott Ghánában, a legnagyobb kilátástalanságban megfogant a kistestvér. - Szó sem lehetett róla, hogy anyu Afrikában szüljön. Pénz hiányában, a magyar nagyim segítségével végül hazaköltöztünk - adja tovább a történetet nekem Sheila, amit ő is csak a családi elbeszélésekből ismer.

Útkeresés

Immáron Magyarországon, Sheila külkereskedelmi iskolába járt, majd orvos szülei nyomására az orvosi egyetemre sikerrel felvételizett. - Rögtön éreztem azonban, hogy ez nem nekem való és a féléves vizsgák után abba is hagytam az egyetemet. De kudarcként éltem meg, hogy nem tudtam szüleim örökségét tovább vinni, akik ráadásul rengeteg pènzt áldoztak az én taníttatásomra.

Sheila ezek után nem látta tisztán a jövőjét. Nehéz tinédzser időszak volt ez számára, párkapcsolati problémákkal is megfűszerezve. - Rengeteg kapcsolatom volt akkoriban, köztudott, a magyar férfiaknak nem kell tukmálni egy félvér lányt. Dicsőség voltam a listájukon, de szeretetet ritkán kaptam.

A kezdeti lelkiismeretfurdalás lassan depresszióvá mélyült, majd már az öngyilkosság gondolata is egyre gyakrabban kerülgette. Ezt a kritikus lelkiállapotot az sem segítette, hogy fél évre színésznek állt. Még az orvosi egyetemen kerestek magyarul beszélő fekete bőrű lányt a kaposvári színházba. Sheilának kapóra jött a lehetőség, pláne, hogy színészlakást is ajánlottak a fizetés mellé. 19 évesen szép reményekkel vágott bele a kalandba, de hamar rájött a kiábrándító valóságra. El kellett volna adnia a lelkét, hogy feljebb kerülhessen a ranglétrán. Inkább kilépett. - Úgy éreztem, ha ezek a szabályok, akkor én inkább nem játszom. Ma már bután hangzik, de akkoriban sajtreszelővel reszeltem magamat, hátha egyszer csak elfogyok. Határozottan késznek éreztem magamat, hogy elhagyjam ezt a világot, annyira nem találtam benne a helyemet...

Sheila végül mégis visszakozott. A gondolatot, hogy családja micsoda szörnyűséget élne át az ő tette miatt, nem tudta elviselni.

Mélységes gödörben

Visszatért Pécsre, ahol kisebb különféle állásokkal tartotta fent magát, míg várt arra, hogy kiderüljön mit is akar valójában kezdeni az életével. Sok mindent megnézett, kipróbált, végül egy ismerős gyógytornász vitte el egy előadására, ami azonnal nagyon megtetszett neki. Amint lehetett felvételizett a főiskolára. - A tanulás mellett is végig dolgoztam, mert szüleim azt vallották, hogy bár a szükségeset természetesen megadják, de a plusz dolgokért dolgozzon meg a gyerek.

Sheila pedig sok külön órára vágyott, képezni akarta magát. Ehhez pedig lényegesen több pénz kellett, mint a szülői apanázs. Nyáron pultos munkát vállalt, ahol ha táncolt is a vendégeknek, plusz pénzt ígértek. Sheila belement az ajánlatba, mert akkor éppen nagyon pénzszűkében volt. A rettenetesen megalázó helyzetet már csak az tetézte, hogy végül ki sem fizették a beígért összeget.

-Összeroppantam. 2 év után meg kellett szakítanom a főiskolát, mert ebben az állapotban egyszerűen nem tudtam tartani a mindennapokat. Menő lány voltam napközben, de közben szenvedtem, hogy miért is kell nekem ezt csinálnom. Elegem volt a méltatlan helyzetekből, abból, hogy kihasználnak, átvágnak. Nehezen éltem meg, hogy a boldogulás érdekében olyan dolgokra kényszerülök, amik egyáltalán nem voltak ínyemre.

Sheila elhatározásra jutott. Mivel az öngyilkosság nem járható út a családja érdekében, így egy lehetősége maradt, új életet kezdeni.

-Lenulláztam minden addig velem történt rosszat. Úgy döntöttem, az lesz a nulladik nap az életemben, elfogadom azokat a szabályokat, amelyeket betartani ugyan nem tudok, de ebből a rettenetes helyzetből megpróbálok legalább valami pozitívat kihozni.

Nehéz talpon maradni

A pozitív fordulat azonban még váratott magára...

A főiskola elvégzése után Sheila nem kapott állást a szakmájában, mint gyógytornász. Mivel nem akart szüleinek ismét csalódást okozni, győzött a megfelelési kényszer és édesapja javaslatára orvoslátogató lett.

-Lélekölő munka volt. Olyan embereknek adtam el olyan dolgot, amire nem is biztos, hogy szükségük lett volna. Bár szent volt az elhatározásom, hogy semmilyen megalázó helyzetbe nem megyek bele többé, az élet mégis újabb próbák elé állított. Számtalan orvos úgy érezte, hogy a tőlem megvásárolt gyógyszerek után jár neki még valami plusz.

Többször rettenetesen kínos helyzetbe került Sheila. Amikor először kezdte egy férfi orvos ölelgetni, rémületében kirohant a rendelőből és hosszan zokogott a kocsijában. - Hozzá lehetett ehhez szokni? - kérdezem, és azon gondolkodom, mennyi megpróbáltatást tudott még Sheila elviselni, míg végül a mai határozottságát, tudatosságát elérte.

-Bár a végsőkig soha nem mentem el, így is sajnos sokszor az állásom megtartását, mintsem a női mivoltom megőrzését választottam. Idővel, ha nem is hozzászoktam, de beletörődtem a helyzetbe. Azonban rettenetesen megviselt. Egyre kevésbé motivált a pénz, egyre jobban szabadulni akartam. 

2 év után rúgták ki, mert már nem hozta a kezdeti nagyszerű eredményeket, amit elvártak tőle. Az újabb kiábrándító tapasztalat után nehezen tudott talpon maradni Sheila. Ráadásul a rossz párkapcsolatában sem talált menedéket.

Az új Sheila

Az új Sheila akkor születhetett meg végre, mikor megismerte építőmérnök férjét. Addigra már  szépen, fokozatosan sikerült az életében is motivációs gondolatok segítségével megváltoztatni dolgokat. A felmondási ideje lejártával pedig, bár szakmai tapasztalat hiányában volt, mégis el tudott gyógytornászként helyezkedni. - Csodálatos időszakot éltem meg ekkor, és bár tényleges gyógytornász munkát nem igazán  kellett az idős emberek mellett végeznem, de rengeteget tanultam tőlük, kedvességet kaptam, és nem utolsó sorban lehetőséget arra, hogy szakmailag tovább képezzem magamat.

Egyszeriben megváltozott Sheila élete. Holokauszt túlélőknek segített, akik által megtapasztalhatta, hogy a kirekesztés a társadalomból, legyen az bőrszín, politikai vagy felekezeti hitvallás miatt, elfogadhatatlan.

Márpedig félvér lányként, egyre többször kellett bőrszíne miatt Magyarországon ezzel szembesülnie.  Mikor pár éve, egy esős napon, sálat tekert a fejére,  figyelmeztették, hogy nem tanácsos így utcára mennie. Sheila érezte, fogy a levegő körülötte ebben az országban, olyan helyet kellene keresnie, ahol színesbőrűként sem nézik ki.

-Ekkortájt költöztem oda a mostani férjemhez és családjához, hogy több időt tölthessünk együtt. De ő sajnos szinte azonnal vidéken kapott munkát, míg én egyedül maradtam az apukájával és testvérével egy családi házban. Nem volt egyszerű helyzet. Bár kedvesek voltak, de más életszemléletűek. Erősödött bennem, hogy igazán új életet csak külföldön kezdhetek.

Ausztrália került rögtön szóba, de a hosszadalmas letelepedési procedúrát nem győzte a két fiatal kivárni, mindenképp menni akartak, mihamarabb. Így bár Sheila német tudás hiányában húzódozott, de végül beadta a derekát, és költöztek Ausztriába.

Mostanra boldog családként élnek. Sheila férje azonnal el tudott helyezkedni, ő maga pedig beteljesítette a vágyát. Erős, határozott nőként, ezúttal már nem engedett a szülői nyomásnak, hogy a biztos alkalmazotti létet válassza. Saját céget akart, ami mellett megtarthatta önállóságát és ebből nem engedett. Megtalálta a helyét, többé nem hagyja hajlítani magát. Szüleinek azonban örökké hálás lesz, mert tudja, minden egyes kis apróság az életében oda vezetett, hogy pont oda érjen, ahol most van. Értékelni tudja milyen az, mikor valaki szabadon választhatja hivatását, az lehet aki akar. Elvből elutasítja az „okosban megoldjuk” szemléletet. Új életcélt talált: a legálisan szerzett siker példaképe szeretne lenni, hogy megmutathassa az „okoskodóknak”, nem csak csalással lehet életben maradni. Ennek érdekében nagyon szeretne egy rehabilitációs centert nyitni olyan embereknek, akik megcsúsztak, pont mint anno ő. Lehetőséget teremtene arra, hogy a természet és a munka segítségével megint hasznosnak és életcéllal rendelkezőnek érezhessék magukat a rászorulók.

Sheila úgy hiszi, hogyha a legkisebb dolgokkal is bárkinek segíteni tud, az megváltoztathatja a világot. 

Ez, ami minden nap felkelti.

További Életmesék:

Fanni kapitány

Kutyakötelesség

Mozaik családi örökség

Két család, két identitás

Az Életmesék írója: Tóth Kinga, újságíró